Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Misad Katalin: A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának gyakorlati kérdései a pozsonyi Comenius Egyetemen
A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának gyakorlati kérdései... gatóink egy kérdőívet töltenek ki, melynek segítségével mindenekelőtt a szak iránti érdeklődés okait, hátterét próbáljuk meg felmérni. Mivel nem tudjuk, milyen fokon beszélik, vagy hogy beszélik-e egyáltalán hallgatóink a magyart, külön magyar és szlovák nyelvű kérdőívet is készítünk. Annak ellenére, hogy néhányan jól tudnak magyarul, ez ideig valamennyi hallgató a szlovák nyelvű kérdőívet töltötte ki. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül közzéteszünk néhány érdekes, esetenként elgondolkodtató választ, amelyek elemzésére egy korábbi tanulmányban vállalkoztunk. Arra a kérdésre például, hogy miért választották a kérdéses szakot, a legtöbben azt válaszolták, hogy tökéletesíteni szeretnék (saját bevallásuk szerint) alacsony szintű magyarnyelv-tudásukat, de voltak olyanok is, akiket a Magyarország és Szlovákia közötti „reményteljes” gazdasági és kulturális kapcsolatok motiváltak. Idézünk néhányat a válaszok közül: „Szeretnék megtanulni magyarul, hogy ezen a nyelven beszélhessek közeli hozzátartozóimmal.”, „Kiskoromtól kapcsolatban vagyok a magyar nyelvvel (anyukám magyar), ezért szeretnék megtanulni helyesen írni, beszélni és olvasni magyarul.” Vagy: „Anyukám és a nagyszüleim magyarok, de az én magyar szókincsem elég szegényes. Tetszik nekem ez a nyelv, szeretnék jól beszélni magyarul. ” Vannak olyanok is, akik személyes jó benyomásaik vagy a magyarokról szerzett kedvező információk hatására érdeklődnek a magyar nyelv iránt: „Tetszik nekem a magyarok mentalitása, a kultúrájuk, szívesen látogatom az országukat”. Arra a kérdésre, kivel beszélnek magyarul, különféle válaszokat kaptunk: „Édesapám részéröl az egész család magyar, édesanyám apja is magyar volt, az édesanyja is tudott magyarul, ahogy az én anyukám is tud. Otthon azonban szlovákul beszélünk, mert nekem így könnyebb. A nagyanyámmal beszélünk csak magyarul, mert ő nem tud jól szlovákul.” Vagy: „A nagyapám és a nagynéném tudnak magyarul, velem azonban sohasem beszéltek ezen a nyelven. Ma ez hátrányt jelent számomra.” Egy másik válasz: „Az édesanyám magyar nemzetiségű, a rokonaim Dunaszerdahely mellett élnek. Minden nyáron náluk töltök pár napot, ilyenkor igyekszem mindenkivel magyarul beszélni. ” Akad azonban az adatközlők között olyan is, akinek még csak magyarul tudó ismerőse sincs. Érdekelt bennünket az is, hogy egyetemi tanulmányaik befejezése után hol szeretnék majd hallgatóink hasznosítani magyarnyelv-tudásukat. Pl.: „Dél-Szlovákiában, ahol elég sok a szlovák-magyar közös vállalkozás. ” Vagy: „ Tőlünk nyugatabbra, valamelyik uniós országban, egy olyan cégnél, ahol éppen a kis nyelvek ismeretére van szükség. ” A többség elsősorban tolmácsként vagy fordítóként szeretne elhelyezkedni, mások az üzleti életben szeretnék kamatoztatni nyelvtudásukat. 263
