Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Lanstyák István régi magyar nyelvben azonban volt ilyen hiány (pl. a szaknyelvi regisztereké), s ma is van számos más nyelvben. Az eredendő nyelvbeli hiány kezelése Valószínű, hogy minden emberi nyelvben vannak apró tökéletlenségek, többértelműségek, bizonytalanságok, „gyenge pontok” (1. Sándor 2001; vö. még Tolcsvai Nagy 2004: 28), vagyis a mikroszintű nyelvbeli hiány nyilvánvalóan nyelvi univerzálé. Ezek a tökéletlenségek csak ritkán okoznak gondot a beszélőnek, ritkán gátolják a hatékony kommunikációt; logikailag is belátható, hogy ha egy-egy ilyen tökéletlenség mégis súlyos gondok gyakori forrásává válna, akkor a nyelvi rendszerből nagyon hamar kiküszöbölődne. A magyarban közismert, laikus beszélők által is gyakran észrevételezett példa az eredendő nyelvbeli hiányra a (kifogástalan) felszólító módú, határozói igenévi és -hatf-het képzős alakok hiánya az igék egy csoportjában, pl. csuklik, fénylik, hanyatlik, ízlik, siklik, vedlik (*vedeljen, vedljen?, *vedelve, vedlve, *vedelhet, vedlhetl). Az ilyen nyelvbeli problémák elkerülési stratégiák alkalmazásával oldhatók meg; ezek mivoltával hasznos, ha az iskola megismerteti a diákokat, hiszen alkalmazásukra sok más esetben is szükség van (pl. a nyelvi hiány vagy a nyelvi lapszus alkalmi kiküszöbölésekor). A nyelvszemlélet alakítása szempontjából is jó, ha a diákok megtudják, hogy a nyelvben vannak eredendő tökéletlenségek, hogy a nyelv nem ideális, tökéletes valami, ahogy azt sokan képzelik. A nyelvi rendszeren túl a nyelvi diskurzusokról is elmondható, hogy eredendően „tökéletlenek”, olyan értelemben, hogy az emberi nyelvek nem teszik lehetővé a teljesen egyértelmű, pontos fogalmazást (vö. Albert 2003: 56-58; Kálmán-Trón 2005: 43-45). Ugyanakkor a fogalmazásból kiküszöbölhetetlen két- és többértelműségek nagy része csak strukturális szempontból, „elméletileg” okoz gondot, a hétköznapi beszélők a konkrét élethelyzetekben ezeket észre sem veszik, s a legritkább esetekben értik félre a két- vagy többértelmű közléseket, mivel a hallottak vagy olvasottak értelmezésekor erőteljesen támaszkodnak a beszédhelyzetre és a világról szerzett ismereteikre. Ebből következően az iskolában sem szükséges arra törekedni, hogy a diákok minden nyelvi megnyilvánulása strukturális szempontból „egyértelmű” legyen, sőt ez nem is lehetséges, hiszen vannak a nyelvi rendszerbe „belekódolt”, átfogalmazással nem megszüntethető két- és többértelműségek is (homonim szavak és szerkezetek). Amint az már a fontiekből is kiderült, a nyelvbeli hiány makroszinten a magyarban nem okoz gondot, mivel a magyar nyelvből ebben a nyelvtörténeti korszakban nem hiányoznak olyan dialektusok és regiszterek, amelyekre magyar anyanyelvű embereknek szükségük volna. Fontos feladat volna azonban 244
