Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Nyelvi probléma és iskola tartanak. Sőt a laikus beszélők számos valódi nyelvi problémát is helyesírásinak tekintenek, különösen a hangtani, sőt alaktani (!) problémák írásos rögzítésével kapcsolatosakat. Ezenkívül a helyesírási problémák kétségtelenül összefüggenek nyelvi problémákkal, hiszen a helyesírás nehéz elsajátíthatóságának egyik oka, hogy a szabályok ismerete meglehetősen alapos nyelvtani ismereteket igényel. Arról, hogy a helyesírási problémák megoldásában milyen szerepe van az iskolának, nem szükséges írni, hiszen köztudomású, hogy a helyesírás elsajátításának és gyakorlásának az iskola a fő, sőt szinte egyedüli színtere. Annyit érdemes csak ezzel kapcsolatosan elmondani, hogy a laikus beszélők túlbecsülik a helyesírás jelentőségét, és - amint jeleztük - nemegyszer a nyelvi problémákat is helyesírási kérdésként kezelik. Ez nem jó, mert torz nyelvszemléletre vall, ezért az iskolának tudatosan kellene arra törekednie, hogy a nyelvi és helyesírási kérdések tárgyalása a tanórán ne mosódjon össze, és főleg arra, hogy a tanár és a diákok minél ritkábban essenek bele a „helyesírás csapdájába” (1. Nádasdy 1990/2003). 4. Nyelvbeli hiány mint probléma A nyelvi problémák negyedik típusában a beszélőt a kommunikációban maga a nyelv, a nyelvi rendszer gátolja, annak hiányosságai; mikroszinten az, hogy a nyelvi rendszerből hiányzik egy olyan forma, amelyre a beszélőnek szüksége volna, vagy a meglévő forma valami miatt a beszélő számára nem megfelelő, makroszinten pedig az, hogy az adott nyelv eleve nem rendelkezik a beszélő számára szükséges dialektussal (konkrétan standard nyelvváltozattal) vagy regiszterrel (pl. írott nyelvváltozatokkal vagy azon belül szaknyelvekkel, stílusváltozatokkal). Mikroszinten az adatközlők válaszai alapján három problémacsoportot lehet megkülönböztetni: vannak a) eredendően meglévő problémák (eredendő tökéletlenség, többértelműség, bizonytalanság a nyelvben); b) nyelvtörténeti korszakhoz köthető problémák (pl. a szenvedő igemód hiánya a mai - de nem a régi - magyar nyelvben); c)a neologizmusok használatával kapcsolatos - történelmi távlatban nézve alighanem átmeneti - bizonytalanságok (valójában ezek is nyelvtörténeti korszakhoz köthető problémák, de sajátos jellegük miatt érdemes őket külön számon tartani). Ami a makroszintet illeti, a standard nyelvváltozattal és kifejlett írásbeliséggel rendelkező modern nyelvekből — köztük van a magyar is — nem hiányoznak olyan regiszterek, amelyekre a beszélőknek szükségük volna, így azok semmilyen beszédhelyzetben nem kényszerülnek nyelvi okokból kódváltásra. A 243
