Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Lanstyák István gazdagszik. A standard és a szaknyelvek elsajátításának alapja, kiindulópontja a mindennapi beszélt nyelv, melyhez képest a standard és a szaknyelvi regiszterek nem helyesebb, csupán más nyelvváltozatok. Ezzel a hozzáállással változtatható hozzáadóvá a felcserélő kettősnyelvüségi helyzet (1. Lanstyák 1998: 41-47), ill. a felcserélő anyanyelvi nevelés (1. Kontra 2003). (Vő. még Péntek 1999: 22, 67, 73; Domonkosi, megjelenés alatt.) Makroszinten kisebbségi helyzetben a legnagyobb gondot a kisebbségi nyelvnek mint olyannak a különféle (nyilvános) színterekről való kiszorítása, az erre való törekvés okozza. Ennek megakadályozása ugyan nem az iskola feladata, ám sok esetben a kisebbségi nyelvek visszaszorítása illegális és illegitim eszközökkel történik, azaz nem támasztható alá az adott országban érvényes jogszabályokkal. Ezért a kisebbségi iskolában be kellene építeni a tananyagba a nyelvi jogok problémakörét. Alapvetően fontos lenne, hogy a kisebbségi általános iskola felső tagozatán és a középiskolában a tanulók megismerkedjenek minden fontos nyelvi vonatkozású jogszabállyal, ill. dokumentummal, tisztában legyenek nyelvi jogaikkal, és így legyen bátorságuk - és képességük - ezeket a hétköznapi életben is érvényesíteni (vö. Lanstyák- Szabómihály 2002a, 2002b). Ugyanakkor azt is érdemes az iskolában hangsúlyozni, hogy a nyelvi jogok nemzetközi szabályozása távolról sem ideális: „Az a bizonyos európai norma [...], ha a joggyakorlat átlagára gondolunk vagy a nemzetközi szabályozás jelenlegi állapotára, nem túlságosan magas és nem túlságosan stabil mérce, az európai államok többségének nyelv- és oktatáspolitikája ugyanis lingvicista, etnicista, az egynyelvűséget tekinti eszményinek, a gazdaság és a jólét feltételének, a nemzeti szuverenitás alapjának. [_] A mi igényeink semmiképpen nem szállíthatók le a mai „európai mércére”. A mi viszonyítási pontjaink: a Kárpát-medencei régió és a magyarság nyelvi hagyománya és nyelvhasználati szokásai, saját országaink többségi nemzetének nyelvi jogai.” (Péntek 2001: 111-112.) Az adott ország nyelvi vonatkozású törvénykezését persze nem célszerű elszigetelten oktatni, hanem ajánlatos ezt összekapcsolni általában az emberi jogok problematikájának megismertetésével, ezen belül a nyelvi jogokat mint az emberi jogok szerves részét érdemes oktatni. Szintén fontos lenne, hogy a tanulók megismerkedjenek a legfontosabb nemzetközi emberjogi, azon belül nyelvi jogi dokumentumokkal. (Erre 1. Lanstyák-Szabómihály 2002a.) 2. A beszéd megvalósulásának zavaraiból adódó nyelvi problémák A nyelvi problémák második alaptípusában a gond abból adódik, hogy a beszélő - lélektani vagy patológiai okokból - az egészségesek beszédében nem létező 236
