Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Nyelvi probléma és iskola a nyelvi ideológiákra hivatkozva - az általa eredendően birtokolt nyelv, ill. nyelvváltozat ismeretéhez, használatához köti, anélkül hogy ezt nyelvi tényezők (pl. az érintett nyelvváltozatok közti nagy távolságból adódó csekély kölcsönös érthetőség) indokolnák. Ezt a magatartást és gyakorlatot Töve Skutnabb-Kangas nyomán lingvicizmusnak nevezik.10 Az első nyelvi nyelvváltozatok közül kisebbségi helyzetben elsősorban a mindennapi beszélt nyelv - vagyis a beszélők tényleges anyanyelve - részesül negatív megítélésben és bélyegződik meg a nyelvművelők és az iskola által, elsősorban a benne található „nyelvhelyességi hibák” és (ezek részét képező) kontaktusjelenségek miatt, ami különféle nyelvi problémák forrásává válhat. Ami a nyelvjárási anyanyelvet illeti, azt hivatalosan már nem bántja a nyelvművelés és az anyanyelvi nevelés, közvetett módszerekkel mégis erőteljesen megbélyegzi, hiszen a nyelvművelők, a (magyartanárok és a tanítók élet-halál harcot vívnak a különféle „nyelvhelyességi hibák” - pl. suksük, nákolás, -e kérdőszó „helytelen” szórendje stb. - ellen, miközben az ilyen kárhoztatott jelenségek számottevő része a nyelvjárások nagy részében teljesen normatív, amiképpen a kontaktusjelenségek egy része is (vő. Szőgyényi 2009). A még több kontaktusjelenséget tartalmazó városi nyelvváltozatokat a nyelvművelés és az anyanyelvi nevelés valójában nemlétezőnek tekinti, ill. úgy néz rájuk, mint a formális (írott) nyelv romlott változataira. Nagyon sok nyelvi problémát meg lehet szüntetni és újak keletkezésének elejét lehet venni a tényleges anyanyelv, a mindennapi beszélt nyelv „becsületének” helyreállításával. Az iskolának tudatosítania kellene a diákokban, hogy a mindennapi beszélt nyelv az élő nyelvek legfontosabb nyelvváltozata (miután tudatosította bennük, hogy ilyen nyelvváltozat egyáltalán létezik)-, ez az egyetlen nyelvi regiszter, amelyet minden egészséges beszélő ismer és rendszeresen használ; ha egy közösségben megszűnik e regiszter átadása a következő nemzedéknek, akkor az érintett nyelv az adott közösségben megszűnik élő nyelv lenni (legföljebb olyan formában élhet tovább, mint a latin a magas kultúra vagy az óhéber a vallás nyelveként). Éppen ezért a mindennapi beszélt nyelvnek különleges védelem és megbecsülés jár. Ezt a regisztert pedig a bele tartozó összes jelenséggel együtt kell elfogadni és helyesnek tartani, beleértve a nyelvjárásiasságokat, a kontaktusjelenségeket és a beszélt nyelvi „pongyolaságokat” is. Az egyéb nyelvváltozatok, pl. a standard vagy a szaknyelvek oktatása során nem szabad megengedni, hogy a tanulóban az a benyomás keletkezzen, mintha az iskolában a mindennapi beszélt nyelv „feljavítása” vagy pláne más változatokkal történő „helyettesítése” folyna, hanem úgy kell tekinteni, hogy a tanulók kódkészlete újabb nyelvváltozatokkal 10 Magyarul 1. Phillipson-Skutnabb-Kangas 1997: 18 és passim; Skutnabb-Kangas 1997: 24-25 és passim; 1. még Göncz 2005: 48. 235
