Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Lanstyák István tényezőként a konzervativizmus, a standardizmus vagy a purizmus nyelvi ideológiája, ezért az anyanyelvi nevelésnek fontos feladata kellene legyen a magyar nyelvközösségben működő legfontosabb nyelvi ideológiákról szóló ismeretek beépítése a tananyagba (ezekre 1. Lanstyák 2009a). Tabuizált nyelvi formák használatával összefüggő problémák kezelése A tabuszegéssel kapcsolatos problémák mikroszinten egy-egy nyelvi forma használatának tabuisztikus — azaz nem stilisztikai vagy nyelvhelyességi - indíttatású tiltásából adódnak; ide tartozik a trágár és részben a durva szavak használatának tiltása; az európai típusú kultúrákban elsősorban a nemi élettel, az emberi szervezet vegetatív működésével és a halállal kapcsolatos szókincs egy része esik tabuisztikus tiltás alá sokféle kontextusban, valamint a káromkodások. Ide tartoznak újabban az ún. „politikai korrektség”-gel kapcsolatos tabuisztikus tiltások is, amelyek a fogyatékosságokkal, szexuális devianciákkal, kisebbségi etnikumokkal stb. kapcsolatos szókincs egy részét, továbbá a nyelvbe belekódolódott „szexista” vonásokat érintik. Az ilyen tiltásoknak legalább egy része különféle nyelvi ideológiákra vezethető vissza; ezekkel alább a makroszintű problémák kapcsán foglalkozunk egy kicsit bővebben. A tabu és a „politikai korrektség” lényegében nem nyelvi, hanem viselkedési, kulturális, bizonyos vonatkozásaiban „politikai” kérdés, s az iskolának is alapvetően ilyenként kellene kezelnie. Ugyanakkor a tabuisztikus tiltásoknak nyelvi következményeik is vannak, s ezért a nyelvi tabu nyelvórán is téma lehet. Fontos, hogy a pedagógus nyilvánvalóvá tegye a tabuszavak és az egyéb „helytelenségek” közti különbséget, már csak azért is, mert az egyéb „helytelenségek” semmilyen körülmények közt nem tekinthetők etikai kérdésnek, a tabuszegés viszont lehet az (pl. a káromkodás, a trágárkodás vagy a különféle etnikumokhoz tartozók „sértegetése”). Makroszinten a tabuhoz hasonlóan működik egyes nyelvváltozatok és főleg nyelvek használatának negatív megítélése bizonyos kontextusban. A nyelvváltozatok egy részét, ill. a nyelveket érintő tiltásoknak legtöbbször nem stilisztikai okai vannak (nem valami stílusnorma miatt minősül egy adott beszédhelyzetben elfogadhatatlannak vagy problematikusnak egy nyelvváltozatnak, de főleg egy nyelvnek a használata), hanem ideológiai okai. Bizonyos nyelvek használatának negatív megítélése mögött olyan nyelvi ideológiák állnak, mint a nyelvi nacionalizmus és a nyelvi homogenizmus, egyes nyelvváltozatok helytelenítését pedig ezenkívül még a nyelvi standardizmus és a nyelvi konzervativizmus is befolyásolhatja (ezekre I. Lanstyák 2009a; 2009c: 77-90). Ezeket a nyelvi ideológiákat a hatalmi elit szívesen használja emberek, embercsoportok nyelvi alapú diszkriminációjának eszközeként, például oly módon, hogy a tőle eltérő anyanyelvű, ill. anyanyelvváltozatú beszélők társadalmi előrehaladását - ezekre 234
