Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Nyelvi probléma és iskola egykori oktatóik hatására - nyelvileg helytelennek, holott valójában csak arról van szó, hogy az iskolázott társadalmi csoportok (mindenféle beszédhelyzetben vagy bizonyos beszédhelyzetekben) kerülik e formák használatát, a kodifikáció pedig nemstandardnak minősíti őket. A nyelvművelők különféle nyelvi álérvekkel próbálják bizonyítani az ilyen formák „helytelenségét”, s ezeket az álérveket sajnos az iskola is átveszi és tanítja.9 Az anyanyelvi nevelés a nemstandard formákat olykor még mintegy a nyelvből is kitagadja, azt sugallva, hogy ezek nem is léteznek (erre 1. Simon 1996: 20), ami az ezeket a nyelvi jelenségeket anyanyelvűk részeként elsajátító és használó beszélőkre rendkívül elidegenítőén hathat, kisebbségi körülmények közt - különösen pedig nyelvcserehelyzetben - akár a nyelvcserét is felgyorsíthatja, ha a beszélők rendszeresen szembesülnek ezzel a magatartással. (Vö. Kolláth 2005: 75, 91, 96 és passim). Ahhoz, hogy a tanulók valóban képesek legyenek megbirkózni a fölmerülő problémákkal, gyökeres szemléletváltozásra van szükség. A gondot okozó nyelvhelyességi jelenségekkel alapvetően nem nyelvi, hanem kulturális kérdésként kell az iskolában foglalkozni: nem helytelen, hanem bizonyos társadalmi csoportokhoz, ill. bizonyos beszédhelyzetekhez kötött, amúgy pedig nyelvi szempontból teljesen kifogástalan jelenségekként (vö. Csernicskó szerk.: 2003: 201-202; Beregszászi 2004: 93), amelyek a tényleges nyelvhasználatban ugyanúgy stíluskérdésként jelentkeznek, mint az 1. pont alatt említett stílusjelenségek - ezért is nevezzük őket nyelvhelyességi .st/Yuvproblémáknak. A gyakorlás során soha nem úgy kellene javítani és javíttatni ezeket a formákat, mint valamiféle nyelvi helytelenségeket, hanem mint stílushibákat. Még jobban elősegíti a tanulók helyes nyelvszemléletének kialakítását, ha a feladat egy szövegnek egy másik dialektusba vagy regiszterbe való „lefordítása”, ami olykor komplex beavatkozásokat tehet szükségessé, nem csupán néhány szó vagy nyelvtani forma kicserélését. Az ilyen típusú feladatok szemléletformáló hatásúak, mert az egyes nyelvváltozatok egyenrangúságát sugallják, és a helyesség, helytelenség kontextusfüggőségének tudatát erősítik a tanulókban (főleg akkor, ha fordított irányú fordítást is végeztet a tanár: standardról a helyi nyelvváltozatra). A nyelvművelői eredetű tilalomfák eltávolításának legfontosabb eszköze a tudományos nyelvszemlélet érvényesítése az anyanyelvi nevelésben (vö. Domonkosi, megjelenés alatt; Szőgyényi 2009), a nyelvművelés valódi mivoltának leleplezése a tanulók előtt, továbbá - ezzel szoros összefüggésben - a nyelvi mítoszok és babonák visszaszorítása (erre 1. Lanstyák 2007b, 2007c). A mikroszintű nyelvi tiltások mögött nagyon gyakran fedezhető föl motiváló 9 Sokszor előfordul, hogy - a tényleges nyelvhasználat hatására - a nyelvőrök is valamely nyelvváltozat(ok)hoz kötik a kárhoztatott formákat, nem is tudatosítva, hogy ezzel voltaképpen a nyelvhelyesség lényegét tagadták meg, hiszen az a forma, amely nyelvi okokból rossz volna, nyilvánvalóan minden nyelvváltozatban rossz volna. 233
