Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Nyelvi probléma és iskola Eddig a stílusproblémák makroszintű megoldásáról beszéltünk, hiszen ez teszi elkerülhetővé a stílusproblémák mikroszintü jelentkezését. A mikroszintű stílusproblémák ugyanis alapvetően nyelvbeli (nyelven belüli) interferencia folytán jönnek létre, úgy, hogy valamely nyelvváltozat elemei megjelennek egy másik nyelvváltozatban, pl. a nyelvjárásé vagy a hétköznapi beszélt standardé a formális beszélt nyelvi standardban vagy az írott nyelvben. (Az ilyen interferenciajelenségek egy része nyelvhelyességi probléma; ezekkel - nagy jelentőségük miatt - külön pontban foglalkozunk.) A problémamegelőzés tehát a standard és a szaknyelvi regiszterek minél alaposabb elsajátításában áll, továbbá mind a megelőzéshez, mind a kezeléshez szükség van arra is, hogy az iskola megtanítsa a diákot a különféle szótárak, kézikönyvek, szakmai kiadványok és internetes források használatára. A magyar szakosok képzésében szerzett tapasztalataim szerint ezen a területen súlyos hiányosságok vannak: az iskola - legalábbis a szlovákiai magyar iskola - még azt a készséget sem alakítja ki a fiatalokban, hogy nyelvi probléma esetén szótárhoz, kézikönyvhöz vagy szakkönyvhöz nyúljanak, nem hogy megtanítaná őket ezek szakszerű használatára, az internetes forrásokról nem is beszélve. A szótárakból egy átlag tanuló a szavak denotativ jelentésén kívül mást nem nagyon tud kiolvasni.7 A stílusproblémáknak egy sajátos csoportját alkotják a nyelvhelyességi kérdésekkel kapcsolatos stílusproblémák; ezekkel - bár természetük szerint ide tartoznak - a következő címszó alatt foglalkozunk, mivel érdeklődésünk középpontjában az egyéb nyelvhelyességi kérdésekhez fűződő viszonyuk áll majd. Nyelvhelyességi kérdések kezelése A nyelvhelyességnek mint nyelvi problémának lényege, hogy a beszélő a nyelvművelők által helytelennek minősített elemet használ, s ez az adott helyzetben negatív reakciót vált ki a beszédesemény más résztvevőiből, vagy magának fontos, hogy erre legalább a középiskolában sor kerüljön, legalábbis azokban a kisebbségi közösségekben, melyekben a legtöbb beszélő anyanyelvdomináns, és nem áll fönn a nyelvcsere közvetlen veszélye. Ez utóbbi közösségekben elegendő cél lehet a standard passzív ismerete, a nemstandard használat folyékonyságának megőrzése és megerősítése mellett. (A problematikára 1. Kolláth 2005: 84-97.) A standard nyelv elsajátításának kisebbségi helyzetben külön nyomatékot ad, hogy az a nyelvi hiány pótlásának legfontosabb forrása (erre 1. Péntek 2001: 124, 127 és passim; Péntek-Benő 2003: 18-20 és passim). 7 Más, de nem elhanyagolható kérdés, hogy a szótárak, kézikönyvek magas ára miatt ezek sok gyermek számára otthon nem állnak rendelkezésre. Nem kevésbé fontos, de túl messze vezető kérdés a rendelkezésünkre álló szótárak és kézikönyvek minősége és gyakorlati használhatósága (erre 1. pl. Tolcsvai Nagy 1991; Lanstyák 2003a, 2009b). 231
