Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Lanstyák István választja), s ezzel kiváltja belőlük a Mit affektálsz itt?!! rosszalló megjegyzést. Makroszintű stílusproblémának tekinthetjük azokat az eseteket, amikor a beszélő nem megfelelő nyelvváltozatban szólal meg, pl. olyan helyzetben, ahol a standard nyelvváltozat az elvárt, nyelvjárásban beszél. Az iskola a stíluskészség kifejlesztésében, így a stílusproblémák megelőzésében rendkívül fontos szerepet játszik, a mégis létrejövő stílusproblémák kezelésében úgyszintén. Az iskolának alapvetően fontos feladata a tanulók nyelvi regiszterkészletének bővítése, a különféle szaknyelvek elsajátításának elősegítése, a standard dialektus megismertetése, beleértve annak formálisabb stílusait is. Ezáltal - jó esetben - nemcsak a stílusproblémák megelőzésében jár elöl, hanem a nyelvi hiányból adódó problémák visszaszorításában is (1. alább a harmadik problématípust). Köztudott, hogy a kisebbségi beszélők jóval ritkábban találkoznak anyanyelvűk szaknyelvi regisztereivel és formálisabb stílusváltozatai- V a 1, mint a többségiek, hiszen még azokban a közösségekben is, amelyekben a kisebbségi nyelv helyi vagy regionális szinten számszerűleg többségi helyzetben van, a szakképzés s a munkahelyek szakmai kommunikációja - részben vagy teljesen - többségi nyelvű, s ugyanez a helyzet az államigazgatással, ill. általában a hivatali élettel is, mindenekelőtt az írott nyelvi kommunikáció tekintetében. Kisebbségi helyzetben az iskola - legalábbis ha az oktatás domináns nyelve a kisebbségi nyelv - azon kevés színterek egyike, ahol a kisebbségi nyelv széleskörűen használatos mindenfajta beszédhelyzetben (jó esetben a pedagógiai dokumentáció és a hatóságokkal való levelezés is kétnyelvű). így az iskola lehetővé teszi a valós, életszerű szakmai és formális(abb) kommunikációt is. Ami a standard dialektus hiányos ismeretéből adódó problémákat illeti, ezek is sokszor stílusproblémaként jelentkeznek. Egyrészt a nemstandard (népnyelvi, tájnyelvi) elemek megjelenése a beszélők standard nyelvhasználatában stílustörést okozhat, másrészt pedig a standardon belül is előfordulnak stílusproblémák, pl. informális standard nyelvi forma használata formális helyett vagy fordítva. A standard formálisabb változatainak elsajátítása tudatos kell legyen az iskolában, nem lehet abban bízni, hogy ez spontán módon megtörténik, úgy, mint többségi helyzetben (1. Lanstyák 1994/1998; vő. még Péntek 1999: 26-31). Különösen igaz ez a beszélt nyelvi standard formális nyelvváltozataira, melyek az iskolában is inkább csak „laboratóriumi körülmények” közt jelentkeznek, azaz pl. különféle helyzetgyakorlatban és a beszélt nyelvet imitáló írásos feladatokban, a tanár-diák kommunikáció ugyanis még a tanórán sem annyira formális, hogy alkalmas legyen a nagyon formális nyelvi elemek és fordulatok begyakoroltatására (és nem is lenne jó, ha a tanár-diák kommunikáció túlságosan formális lenne).6 6 Más kérdés, mennyire tartjuk fontosnak, hogy a tanulók megtanulják a formális standardot az iskolában. Úgy gondolom, hogy társadalmi érvényesülésük szempontjából 230