Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)

2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola

Nyelvi probléma és iskola elsőéves egyetemista korában az egyik csoporttársa kijavította, amikor az egyik tanterem holléte felől a tanterem szót használva érdeklődött, megmagyarázva, hogy ilyen hétköznapi helyzetben csak terem-ről szoktunk beszélni. Makro­szinten egy egész nyelvváltozat - dialektus, regiszter - vagy nyelv használata minősül nem megfelelőnek az adott helyzetben. Ez áll fönn, ha pl. egy diák beszélt nyelvi stílusban (a gyakorlatban inkább közveleges, az írott és a beszélt nyelv elemeit vegyítő formában) ír egy irodalomtörténeti témájú fogalmazást, vagy ha egy kisebbségi beszélő olyan helyzetben szólal meg anyanyelvén, amilyenben az adott közösségben nem szokás.* 5 A nyelvhasználat kontextusából adódó problémáknak három csoportját külön­böztetjük meg: a) a stílusproblémákat, amelyek mikroszinten az adott helyzetben nem megfelelő stílusértékű szó vagy más nyelvi forma, makroszin­ten pedig nem megfelelő nyelvváltozat használatából következnek; b) a nyelv­művelői problémákat, amelyek nyelvművelők vagy laikus beszélők által kifogásolt, de a közösség nagy része által ennek ellenére az adott helyzetben vagy általában is normatívnak tartott nyelvi formák használatából adódnak; ezek csak mikroszinten jelentkeznek; c) a tabuizált nyelvi formák használatával járó problémákat; az európai típusú társadalmakban, így a magyarban is, ide mikroszinten elsősorban a trágár szavak használata tartozik, makroszinten pedig ide vehetjük a nyelvválasztással kapcsolatos problémákat, mivel a kisebbségi nyelvek használata bizonyos színtereken voltaképpen tabu jellegű tiltás alá esik. Stílusproblémák kezelése A stílusproblémák nagyon tágan értelmezve mikroszinten abban állnak, hogy a beszélő nem megfelelő stílusértékü nyelvi formát használ. Ez áll fönn pl. akkor, ha egy beszélő otthoni, nyelvjárási környezetben magyartanára hatására olyan standard nyelvi formával él, amely elidegenítőén hat a beszélgetőtársakra (pl. a szokásos nem-e néznéd meg helyett a nem néznéd-e meg szórendi megoldást helytelennek érez, annak ellenére, hogy az objektíve sem nem nyelvbotlás, sem nem hiba, és nem is a nyelvi rendszer eredendő tökéletlenségről van szó, azaz nem tartozik a később tárgyalt második, harmadik vagy negyedik problématípushoz. 5 Érdemes megjegyezni, hogy az interakció különböző szereplőinek normarendszere kü­lönböző is lehet; ez az egyik oka annak, hogy nem tartom célszerűnek a nyelvi problémát az adott helyzetben érvényesülő nyelvi normától való, negatívan értékelt eltérésként értelmezni. Pl. a legutóbbi elnökválasztási kampány során, 2009 márciusában a csalló­közi Nagymegyeren szervezett lakossági fórum egyik résztvevője magyarul szólalt föl, amit a köztársaságielnök-jelölt (azóta újraválasztott köztársasági elnök) nehezményezett, miközben a jelenlévők többsége valószínűleg semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy a választópolgár magyarul szólal meg egy olyan városban, melyben a lakosok 88%-a magyar anyanyelvű. 229

Next

/
Thumbnails
Contents