Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Nyelvi probléma és iskola a nyelvi probléma olyan „ügy”, amely megoldásért kiált. A megoldás vagy a már meglévő probléma orvoslását, vagy az anticipált problémák megelőzésére tett intézkedések foganatosítását jelenti. A nyelvmenedzselés-elmélet szemléletének megfelelően nyelvi problémának azt tekintem, amit maguk a hétköznapi beszélők észlelnek és azonosítanak problémaként, nem pedig azt, amit a nyelvész szakemberek vagy pláne nyelvművelők vélnek annak. Ebből következően a nyelvi problémák különféle típusainak feltárásában nemcsak, sőt nem is elsősorban saját tapasztalataimra és szakirodalmi ismereteimre támaszkodom, hanem főként empirikus adatokra: ezek egy része szombathelyi, pozsonyi és maribori magyar szakos egyetemi, ill. főiskolai hallgatók által 2006 végén kitöltött harminchárom kérdőívből, másik része pozsonyi magyar szakos egyetemi hallgatók által 2006 és 2009 között készített ötven nyelvi naplónak mintegy hatszáz bejegyzéséből származik (e forrásokra részletesebben 1. Kolláth-Lanstyák 2007, Lanstyák 2007a, 2008b). Ez az anyag természetesen nem alkalmas arra, hogy belőle a nyelvi problémák teljes körét megismerjük; a jövőben további források bevonásával teljesebb és árnyaltabb képet kaphatunk majd a magyar nyelvközösségben meglévő és megoldásra váró különféle típusú nyelvi problémákról. (A nyelvi problémák empirikus vizsgálatára 1. még Szőgyényi 2009.) Dolgozatom egyik előzménye az a Kolláth Annával folytatott vizsgálódásaink néhány eredményét bemutató írás, amelyben a föntebb említett kérdőívek válaszait elemeztük a bennük említett nyelvi problémák szempontjából, elkülönítve egymástól a nyelvi problémák különböző típusait (Kolláth-Lanstyák 2007); másik előzménye az a munkám, amelyben - az akkor már meglévő nyelvi naplók anyagát is felhasználva - másféleképpen rendszereztem a nyelvi problémákat, s két típusukat részletesebben is bemutattam (1. Lanstyák 2007a); harmadikként utalnom kell még a nyelvalakitásról írott tankönyvemre, melyben a nyelvi problémáknak ismét egy új, talán egyszerűbb, logikusabb - és könynyebben tanulható - rendszerét dolgoztam ki (1. Lanstyák 2009c: 59-66). Ez utóbbit alkalmazom ebben a munkámban is. Az eddigi kutatások során feltárt nyelvi problémákat egyrészt jellegük szerint, másrészt következményeik szerint érdemes csoportosítani. Jellegük szerint a legutóbb említett munkámban négy fő csoportjukat különböztettem meg: 1. a nyelvhasználat kontextusából adódó nyelvi problémákat; 2. a beszéd megvalósulásának zavarait tükröző nyelvi problémákat; 3. a nyelvi hiány miatt jelentkező nyelvi problémákat; 4. a nyelvbeli hiányt mint nyelvi problémák forrását. A nyelvi problémák lehetséges következményei szerint három alapvető esetet különböztethetünk meg: 1. előfordul, hogy a nyelvi probléma jelentkezésének csak jelentéktelen következményei vannak; a komolyabb következmények közt további két esetet célszerű egymástól elkülöníteni: 2. megértési probléma (nehezebb megértés, meg nem értés vagy 227
