Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
lanstyák István Nyelvi probléma és iskola1 Bevezetés Dolgozatomban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy milyen szerepe lehet a kisebbségi iskolának a határon túli kisebbségi magyar beszélőközösségek jelen- és jövőbeli nyelvi problémáinak megelőzésében és megoldásában. Mivel az említett problémák számottevő része többségi nyelvi helyzetben is jelentkezik (igaz, egy részük jóval kisebb mértékben), sok minden abból, amiről szó lesz, a magyarországi magyar nyelvi problémáknak, sőt más többségi helyzetű közösségek nyelvi problémáinak megelőzésére és megoldására is alkalmazható. A nyelvi problémát a nyelvmenedzselés-elmélet1 2 - amelyből sokat merítek - az adott beszédhelyzetben érvényesülő normától való, negatívan értékelt eltérésként határozza meg (1. pl. Nekvapil 2006: 97); mivel ez a megközelítés legföljebb olyan „ideális” beszélőközösségekben, ill. olyan beszédhelyzetekben volna követhető, amelyekben a beszélők nyelvhasználata az interakció minden résztvevője által egyformán elfogadott és értelmezett, stabil normán alapul, jómagam a nyelvi probléma lényegét inkább következményei felől próbálom megragadni: olyan problémaként határozom meg, amely a verbális kommunikáció során vagy ahhoz kapcsolódóan jelentkezik, a beszélőnek és/vagy hallgatónak kellemetlen érzést okoz, a kommunikációban fennakadást, zavart, nehézséget, hátráltatást idéz elő, vagy szélső esetben akár meg is hiúsítja a kommunikációt az érintett nyelven, nyelvváltozaton.3 Amint arra maga a probléma szó is utal, 1 Munkám a Gramma Nyelvi Iroda munkaterve alapján készült, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. 2 Ez a figyelemre méltó elmélet nálunk sajnos egyelőre még kevéssé ismert; csupán két magyar nyelvű publikáció foglalkozott eddig vele részletesebben, mindkettő Szabómihály Gizelláé (2005, 2007a). Az elmélet angol nyelvű bemutatására 1. pl. Jernudd 1993; Nekvapil 2000, 2006, 2007; Neustupny 2002; Neustupny-Nekvapil 2003. A nyelvmenedzselés-elméletnek jó esélye van arra, hogy a hagyományos nyelvművelés (Sprachkultur, jazyková kultura, language cultivation stb.) és a nyelvtervezés (language planning) mellett a harmadik legbefolyásosabb nyelvalakító irányzattá váljon, sőt - átfogó jellegénél fogva - arra is alkalmas, hogy az előbbi megközelítéseket magába integrálja. 3 Ez a meghatározás természetesen egyaránt vonatkozik a beszélt és az írott nyelvre, vagyis itt és alább a „beszélő” fogalmába az író, a „hallgató” fogalmába pedig az olvasó is beleértendő. 226
