Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Benő Attila: A román nyelv tanítása a romániai közoktatásban a nemzeti kisebbségek számára
A román nyelv tanítása a romániai közoktatásban a nemzeti kisebbségek számára rok rendszerint nem csak az iskolában találkoznak vele, hiszen egész Románia területén az egyetlen hivatalos nyelv, és így bizonyos információk csak ezen a nyelven érhetők el, folyamatosan jelen van a vizuális környezetben feliratok, reklámok formájában, a kereskedelmi termékek csomagolásán, a szinte kizárólag román nyelvű gyógyszer-tájékoztatókon és az elektronikus sajtóban - a televízió és rádió műsoraiban - megjelenítődik, nem is beszélve a kisebb-nagyobb arányban jelenlévő román anyanyelvű polgártársakról. Ez akkor is így van, ha a 2002-es romániai népszámlálás adatai szerint 350.000 romániai magyar olyan településen él, ahol a magyarok aránya 90% fölött van (Péntek-Szilágyi 2009: 171). Ezért a román nyelvet nem anyanyelvi módszerekkel, de nem is idegennyelvoktatási módszerekkel kellene tanítani, hanem második nyelvi vagy környezeti nyelvi módszerekkel. Igaz, ez a módszer, amely kevésbé vagy alig kidolgozott az anyanyelv-pedagógiához vagy az idegennyelv-tanítás módszertanához képest. Mivel a második nyelv tanítása sokkal közelebb áll az idegennyelv-tanításához, mint az anyanyelv oktatásához, nagyon sok mindent át lehetne és át kellene venni az idegennyelv-oktatás módszertanából. Ugyanakkor azt is figyelembe kellene venni, hogy szórványhelyzetben vagy tömbben élő kisebbségi nyelvet beszélő tanulókról van-e szó, hiszen a román nyelv jelenléte a mindennapokban és az előzetes román nyelvi igen eltérő lehet. A szórványban élő gyerekek rendszerint már iskoláskor előtt megtanulnak bizonyos szinten románul, míg a székelyföldi gyerekek nagy része az iskolában kezdi ténylegesen elsajátítani a román nyelvet. Ez az eltérő szocializációs háttér is indokolja a román nyelv eltérő oktatását a kisebbségi nyelveken tanulók számára, figyelembe véve az előzetes nyelvtudást és az adott környezet nyelvi diverzitását. Azok a kisebbségi érdekeket képviselő szervezetek, amelyek ezt a problémát úgy vetették fel a román Oktatási Minisztérium illetékesei előtt, hogy a románt idegen nyelvi módszerekkel kellene tanítani a kisebbségi tannyelvű iskolákban, osztályokban, rendszerint meg nem értésre és elutasításra találtak. A nem hivatalos visszajelzések a nemzetállami ideológiai keretében értelmezték a kérdést: „Hogy lehetne Romániában a román idegen nyelv?” Hogyha a jó szándékú kisebbségi érdekképviselők az érvelésben a második nyelvi módszertan szükségét hangsúlyozták volna, talán több megértésre találtak volna, és szakszerűbben és pontosabban érveltek volna a megvalósítandó cél mellett. 2007 augusztusában a román államelnök, Traian Básescu székelyföldi látogatása alkalmával elismerte, hogy a magyaroknak másképpen kellene tanítani a román nyelvet, mint a román anyanyelvűeknek: idegen nyelvként. Az államelnöknek ezt az állásfoglalását ellentmondásosan fogadták. Voltak, akik megalapozottnak tartották az elnök megállapítását, mások pedig azt hangsúlyozták, hogy ez már 219
