Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Benő Attila: A román nyelv tanítása a romániai közoktatásban a nemzeti kisebbségek számára
Benő Attila megvalósult az elemi osztályokban, és tájékozatlan az elnök, míg az oktatási hatóságok képtelenségnek tartották a javaslatot. A hatóságoknak és a politikusoknak ez a felemás viszonyulása jelzi, hogy mennyire kiforratlan a kérdés a román köztudatban és mennyire nemzeti szempontokkal terhelt. Ugyanakkor a román államelnök állásfoglalása olyan precedensként értelmezendő, amelyre hivatkozni lehet a román nyelv oktatásáról folyó vitában (Péntek 2009: 173). 4. A kisebbségi nyelveken tanulóknak szánt általános iskolai román nyelv tankönyvek szépirodalmi szövegközpontúak, és leíró grammatikai terminusokra, kategóriára összpontosítanak, ahogy ezt a klasszikus nyelvek tanításánál szokásos volt évszázadokon keresztül. Ez gyakorlatilag olyan deduktív módszerrel az általános grammatikai szabályokból kiinduló hagyományos nyelvtantanítást jelent, amely a tudatos szabályismeretre helyezi a hangsúlyt, és jelentőségéhez mérten kevés teret biztosít a begyakorlásnak. Ennek egyik oka, hogy a román anyanyelvüeknek szánt tankönyvek szolgálnak modellként, azoknak leegyszerűsített változatai. A román anyanyelvüeknek íródott tankönyvek az anyanyelv-pedagógia módszereit követik, és így nem alkalmasak a románnak második nyelvként vagy idegen nyelvként való megtanítására, mint ahogy a némileg leegyszerűsített, a kisebbségi nyelven tanulóknak szóló változatuk sem megfelelő erre a célra. Ismert, hogy a korszerű idegennyelv-tanításban már legalább két évtizede a kommunikatív-interaktív módszerre alapozó paradigma érvényesül. Ez a módszer a nyelvi kommunikáció funkciói alapján - köznapi társalgási helyzeteket teremtve - gazdag, ismétlődő auditív és vizuális nyelvi hatások eredményeként a változatos szóbeli közlés nyelvi fordulatait, kollokációit (szokványos szerkezeteit), a nyelvi jelek változatos pragmatikai értékeit kívánja beépíteni a tanulók nyelvi kompetenciájába.1 A kommunikatív kompetencia fejlesztését célzó módszer az autentikus, élőnyelvi szövegtípusok olvasását és kreatív, személyre és kiscsoportokra szabott feldolgozását, értelmezését helyezi előtérbe, mivel a nyelvtanulóknak a mindennapi élet interakcióiban használható tudást kíván adni. Ez a módszer nem a nyelvi szabályról szóló diskurzív, direkt beszédmódot helyezi előtérbe, hanem felfedeztető eljárással a tanulót az oktatási folyamat aktív részesévé teszi, anélkül, hogy metanyelvi terminusokkal a nyelv kategóriáit deduktív módon leírná. Mivel a nyelvtanulók spontán szabályfelismerő képességére alapoz, a nyelvi, grammatikai szabályok explicit kifejtése háttérbe szorul.1 2 Ebből a szempontrendszerből nézve a jelenleg használt általános iskolai 1 A kommunikatív idegennyelv-tanítási módszer a Firth és Halliday nevével fémjelzett funkcionális nyelvésztben gyökrezeik, de Austin és Searle beszédaktus-elméletéből is merít, és figyelembe veszi Hymes nézeteit a nyelv és kultúra összefüggéseiről. Egyébként a kommunikatív kompetencia fogalma is Hymestól származik. 2 A kommunkiatív idegennyelv-oktatás módszertanáról 1. Bárdos 2000, Medgyes 1997. 220