Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Bokor József: A nyelvpolitika és a muravidéki kétnyelvűség
A nyelvpolitika és a muravidéki kétnyelvűség Ez az öt pont szerintem igen szerteágazó feladatsort, nyelvpolitikainak is minősíthető teendőt jelent. Ezeknek egy részét rendszeresen feszegeti a Népújság c. hetilap. Rendre visszatérő címek, címszavak benne a közös kultúra, az együttélés, a kultúrák közötti párbeszéd, az együttműködés a Kárpát-medencei kisebbségekkel, a tolerancia, a multikulturalizmus, az anyanyelv, a kétnyelvű ügyintézés, a nemzeti hagyományok, a nyelvoktatás stb. Jóleső érzés olvasni, hogy viszonylag stabilan működik a nemzetiség politikai és kulturális intézményrendszere (2009. jan. 9.). A közelmúlt nagy jubileumai, a Népújság, a rádió és a Hidak színvonalas gálaműsorai, a fiatalok eredményes vetélkedőiről szóló hírek valamennyiünknek erőt, öntudatot adhatnak, erősíthetik az anyanyelv, a hagyományok és a nemzeti hovatartozás tudatát. Örvendetes a felsőoktatási ösztöndíjak kiírásáról szóló hír, amely a kisebbségi magyarság értelmiségijeinek itthontartását, illetőleg nyelvezetüknek a javítását is célba veszi (2008. nov. 20.). Nem kétséges, hogy el kell ismerni és meg kell anyagilag is támogatni a tudomány, a tudományos egyesületek, rendezvények igyekezetét (jan. 15.). És nagyon is ideje volna megerősíteni a szaktanácsadói szolgálatot, de nem elsősorban újabb (környezetnyelvi) szaktanácsos munkába állításával (jan. 22.), hanem a már létező „módszertani” szaktanácsadó feladat- és jogkörének tisztázásával és ellenőrzésével, mérlegelve persze munkájának hatékonyságát és közérdekűségét is. Sok szó esik mostanában mind a rádióban, mind az újságban egy új kisebbségi törvény szükségességéről. Az őshonos nemzeti kisebbségekről szóló törvények módosítását, illetőleg egy új törvény létrehozását az Országgyűlés Nemzetiségi Bizottsága is támogatja. Itt nyilván arról van szó, hogy a kisebbségi lét gyakorlatában jelentkeznek olyan gondok, anomáliák, amelyeknek megoldása politikai (nyelvpolitikai) eszközök bevetését is igényli. Néha az az ember érzése, hogy a kisebbségek problémái nem mindig kerülnek eléggé pregnánsan a szlovén közvélemény egésze elé. Valljuk be: nagyon nehéz ma már a muravidéki magyar nyelvközösség egységének megteremtése. Ehhez hovatovább nem elegendő a nemzettudat elvi erősítése (ismeretesek az újabb népszámlálások tükrözte nemzetiséget vállaló adatok), szükségeltetnek hozzá a mindennapi praktikum, a funkcionális hasznosság alkalmainak felismerései, amelyek manapság a gazdaságban, az integrációban, a regionális együttműködésben érhetők igazán tetten (bank- és adóügyietek, kisvállalkozások, vegyesvállalatok, vasút- és közútépítés, idegenforgalom, turizmus). Az utolsó pillanata van annak, hogy visszatérjen a magyar nyelvű kommunikáció minden működő intézményes területre (hivatali élet, szolgáltatás, közigazgatás, társadalmi szervezetek, igazságszolgáltatás, egyház, színház stb.). Ahol még egyáltalán lehetséges, ott el kell űzni a magyar nyelvű megszólalástól való félelmet, ódzkodást. A Népújság 2003. június 5-ei számában azt olvastam, hogy a Szlovén Közszolgálati RTV Magyar Műsorainak Programtanácsa úgy döntött: üléseit a jövőben magyar nyelven tartja. Ez dicséretes dolog. 21
