Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Benő Attila: A román nyelv tanítása a romániai közoktatásban a nemzeti kisebbségek számára
Benő Attila Tehát a törvény szavatolja az elemiben (I—IV) osztályban a román nyelv eltérő oktatását a román és a nem román anyanyelvű gyermekek számára. De az általános iskola felső tagozatán (V-VIII. osztályban) már a román tannyelvű osztályokéval megegyező tanterv és tananyag szerint, de eltérő tankönyvekből tanulnak a kisebbségi nyelveket beszélő diákok. A középiskola IX. osztályától azonban a nem román tannyelvű osztályokba járó fiatalok ugyanolyan tanterv szerint és a román anyanyelvűeknek írt tankönyvekből tanulják a román nyelvet. Mivel a magyar vagy más nem román anyanyelvű fiatal általános iskolai tanulmányai alatt nem jut el olyan nyelvi szintre, hogy a román nyelvet úgy beszélje, mint egy hasonló korú román anyanyelvű gyerek, és mégis ilyen elvárásoknak kell eleget tennie, szinte szükségszerűen hátrányos helyzetbe kerül, és ez a nyelvi hátrány az évek során halmozódhat, és ez oda vezet, hogy a középiskola végzésekor a kisebbségi diákoknak óriási gondjaik vannak a román nyelvi érettségi vizsga román anyanyelvűeknek készült követelményrendszerével, és sokan emiatt sikertelenül vagy gyengén szerepelnek ezen a megmérettetésen, különösen Székelyföldön (Hargita, Kovászna megyében). Tehát nemcsak arról van szó, hogy szakmailag, módszertanilag téves a román nyelv oktatása, hanem méltánytalan és diszkriminatív is. Ezt 2006-ban a romániai Diszkriminációs Ellenes Tanács is megállapította a több magyar oktató által aláírt beadványra válaszolva. Másrészt az oktatási törvénynek arra vonatkozó előírása sem valósul meg, amely elrendeli, hogy az elemiben a kisebbségi nyelveken tanulóknak speciálisan az illető kisebbség számára készült tankönyvekből kell tanítani a román nyelvet. Ehelyett a kisebbségi nyelveken beszélőknek készülnek egységes tantervek és tankönyvek, és nem a különböző kisebbségi nyelvekre, magyarra, a szerbre, a törökre és más nyelvekre szabott tankönyvek. Az ilyen tankönyvek, amelyek általánosan tételezik a kisebbségi nyelveket, nem veszik figyelembe az egyes kisebbségi nyelvek sajátosságait és az ebből fakadó nehézségeket a román nyelv elsajátításában, nem biztosítják a kontrasztivitást és annak lehetőségét, hogy a tanulók által beszélt anyanyelvre hivatkozzanak (Péntek-Szilágyi 2009: 170). 2006-ban Péntek János és Szilágyi N. Sándor egy beadványt fogalmazott meg a román Oktatási Minisztérium részére, amelyben röviden és szakszerűen összefoglalták a románnyelv-tanítás problémáit a nemzeti kisebbségek tekintetében, és javaslatokat fogalmaztak meg a helyzet javítása érdekében. A beadványt aláírta Gavril G. Neamţu, a kolozsvári egyetem román nyelvészeti tanszékének vezetője, és Mircea Muthu professzor is, a Bölcsészkar akkori dékánja (Péntek-Szilágyi 2009: 169-172). A beadványnak - szakszerű és meggyőző érvei ellenére - a mai napig semmiféle kézzelfogható eredménye nem lett. 3. A romániai magyar anyanyelvű személyek számára a román második nyelv vagy környezeti nyelv. Azért nem tekinthető idegen nyelvnek, mert a magya218
