Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Bokor József: A nyelvpolitika és a muravidéki kétnyelvűség
Bokor József pessége, szükül használati köre a magyar nyelvnek (pl. oktatás, egyházi élet, hivatal és közigazgatás). A nyelvi figyelem tehermentesítése, a szokatlanabb szituációk szaporodása egyre gyakrabban idéz elő nyelvváltást. 6. Veszendőben presztízse a magyar nyelvnek (megkérdőjeleződik értéke, szépsége, szerepe, szükségessége). Az egykori közös nyelv és kultúra van elsorvadóban. (Petesházán a 2002/03-as tanévben mind a hét elsőst magyar 2-re íratták, holott közülük négyen magyar anyanyelvűek voltak. Ugyanebben a tanévben a lendvai közpiskolában a 26 érettségiző közül húszán választották a szlovén nyelvű tesztet, s csak hatan a magyart [23,07%]. Dobronakon a 2008/09-es iskolaévben az öt felsőbb osztályban mindösszesen 20 tanuló járt magyarl-re, az 5. o.-ban 1 fő, a 6. o.-ban 2 fő, a 7. o.-ban 10 fő, a 8. o.-ban 3 fő, a 9. o.-ban pedig 4 fő). 7. Egyre korlátozottabb kód a magyar nyelv. Szegényedik szó- és kifejezéskészlete, kevés benne a szakszó, a neologizmus, sok az archaizmus, az átvétel, a tükörfordítás (1. pl. Guttmann 2003: 190-193 és Kolláth 2003: 352-3. adatait). A magyar nyelvű kompetenciát többnyire szegényesebb szóbázis és töredezettebb gondolatkifejezés jellemzi, az idegenszerű artikulációról nem is szólva, amely alapján szinte mindig azonnal kitetszik az államhatárokon kívüli magyarok közül, ha valaki muravidéki. A Muravidéken ma már megindult a kétségtelen nyelvcsere folyamata: az egyik nyelvű egynyelvüségből egy átmeneti kétnyelvű szakaszon át a többségi nyelvű egynyelvűség felé (Bartha 2007: 87). Megszakad ott a természetes nyelvátöröklés, ahol a család gyenge, ahol a vegyes házasságok nagy aránya miatt másodrangúvá válik a kisebbségi anyanyelv, ahol a vallás, a különböző egyházak nyelvmegtartó ereje hagyományosan csekély, ahol a kétnyelvű oktatás keretei közé szorul és nem élvez dominanciát a nemzetiség nyelve. Itt nincsenek, illetve nem jellemzőek a felirat-, név- és táblaháborúk, mint ismeretesek azok más régiókban, van viszont kétségtelen jogi, törvényi és anyagi támogatottság is, mégsem reményt keltő maradéktalanul a helyzet. Tudatos nyelvi tervezés a muravidéki magyarság körében eddig nem folyt. A Muravidéki Magyar Rádió hullámain és a Népújság hasábjain folyó nyelvművelő munka, amelyet elsősorban magyarországi lektorok, vendégtanárok és helyi szakemberek végeztek kitartó igyekezettel, kétségtelen jószándéka ellenére sem elégítheti ki a státus- és korpusztervezés minden kívánalmát. Nehéz a helyzet, tudjuk. A kérdés megoldása globális gondolkodást és egyúttal nagyon határozott lokális cselekvést kívánna. A legfontosabb teendőket, amelyeknek nem csekély nyelvpolitikai vetületűk is van, jó hat esztendeje magam öt pontban így foglaltam össze (Bokor 2003: 61-5): 1. A kisebbségi magyar nyelv presztízsének visszaállítása. 2. A magyar nyelv gyakorlati egyenrangúságának helyreállítása. 3. A muravidéki magyar nyelv standardizáltságának erősítése. 4. Az anyanyelv dominanciájának megvalósítása a kétnyelvű oktatásban. 5. A nyelvi tudat formálása, az identitászavarok csökkentése. 20
