Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Péntek János: A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből
Péntek János Az anyanyelv oktatása A kialakuló kétnyelvűség és a nyelvmegtartás esélye szempontjából alapvető fontosságú az, hogy milyen a magyar nyelv és irodalom oktatása, milyen mértékben tölti be az oktatás egészében meghatározó, integráló, identitást erősítő szerepét. Ez ugyanis az egyik feltétele annak, hogy magas szinten anyanyelvdomináns legyen a kialakuló kétnyelvűség. A magyar nyelv és irodalom oktatásának Romániában elsősorban nem nyelvi, hanem intézményes és szakmai gondjai vannak. A következmények viszont nyelviek is, hiszen ha ez a magyar oktatást megalapozó és integráló tantárgy a tantárgyi elvárásoknak sem képes megfelelni, akkor annak nyilván még kevésbé, hogy pótolja, netán ellensúlyozza a többi szaktárgy nyelvi gondjait, nyelvi hiányait. Hosszabb távon pedig maga is hozzájárul ahhoz, hogy kedvezőtlen attitűd alakuljon ki a szülők és tanulók részéről éppen az oktatás alaptárgya iránt. Az országos hatóság és a kisebbségi oktatáspolitika a megyei szakfelügyelőségekre (tanfelügyelőségekre) alapoz, az ezekben az intézményekben működő szakfelügyelőkre. A megyei tanfelügyelőségekről tudni kell, hogy elsősorban nem a helyi érdekeket képviselik a decentralizálás szellemében, hanem a központosított irányítás megyei szervei. Ilyen értelemben inkább adminisztratív feladatot látnak el, a szakfelügyelők pályáztatása is ilyen szempontok szerint történik, ezért szakmai kompetenciájuk megyénként változó, hatáskörük minimális. A szakmai háttérintézmény híján a magyar oktatás helyi irányítása és felügyelete mégis a szakfelügyelőségekre hárul. A magyar nyelv és irodalom oktatásának elmúlt évtizedek alatti helyzete azt bizonyítja, hogy ez a rendszer így szinte működésképtelen: a szakfelügyelők sem szakmai, sem adminisztratív szempontból nem képesek megvalósítani azt, amire a rendszer hiányai miatt kényszerülnek. A kilencvenes években a központi hatóság a magyar szakos szakfelügyelőket tekintette a legfőbb szakmai testületnek: ők alkották meg (és fogadták el) az új tanterveket, ők döntöttek az országos követelményszintek tekintetében, az általános iskolai és az érettségi tételek tekintetében stb. Tíz év elteltével a minisztérium még mindig nem jutott ugyan el annak belátásáig, hogy folyamatosan működő, szakmailag arra felkészült háttérintézményt kell létrehozni (nem csupán a magyar nyelv és irodalom, hanem az egész magyar közoktatás szolgáltató intézményeként), de addig igen, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldásába szakmailag kompetens testületet is be kell vonni. Az elmúlt években már egy ilyen országos szakbizottság is közreműködött az említett tennivalók elvégzésében, és így el is készült a magyar nyelv és irodalom oktatásának tanterve két oktatási ciklusra: az általános iskola felső tagozatára és a középiskolára. 208
