Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Péntek János: A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből
A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből magyar nyelv regresszióját eredményezik, az elmúlt négy-öt évben mintegy 50%-kal megnőtt a magyarul tanuló gimnáziumi tanulók száma, és nőtt az óvodáskorúak száma is. Az előbbi elsősorban annak a következménye, hogy 8 osztályról 10 osztályra emelték a kötelező oktatást, ez utóbbi pedig annak tulajdonítható, hogy jelentősen nőtt az állami gyermeknevelési támogatás. A mindennapi nyelvhasználat és az anyanyelvű oktatás szempontjából kedvező körülmény, ha az illető közösség számszerű többséget alkot az illető településen, ill. az adott, kisebb vagy nagyobb régióban. Az erdélyi magyarok 48,4%-a él ilyen kedvező helyzetben, negyedük olyan közigazgatási egységben, ahol az arányuk 20% alatti, és emiatt anyanyelvűk nem számít hivatalosnak, 156 ezren (10,9%) olyan községben, városban, ahol arányuk nem éri el a 10%-ot. A falu és a város más és más feltételeit nyújtja a nyelvhasználatnak, a nyelv megtartásának és az oktatásnak. Mint a 2002-es romániai népszámlálási adatok mutatják, a városi magyar népesség fogyása egy évtizedes időszakban kétszerese, háromszorosa a falusi népességének. Többen ezt kizárólag a kivándorlás számlájára írják, holott nyilvánvalóan szerepe volt ebben a falura történő belső migrációnak és az asszimilációnak is, amelynek szintén jóval nagyobb az aránya a nagyvárosokban (Kocsis-Bottlik-Tátrai i. m. 89). Romániában a magyar nyelv noha javuló, de továbbra is alárendelt jogi státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában (magyar többségű önkormányzatokban), jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon, ill. köztereken, a vizuális környezetben és a munkahelyeken. A korlátozással pedig rendszerint együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, valamint a stigmatizálás. Az alárendelt jogi státus és az oktatásban és a más területeken is megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés befolyásolja a tannyelvválasztást, és ez az alapja az aszimmetrikus felcserélő kétnyelvűségnek, a viszonylag alacsony szintű, instabil kétnyelvűségnek. Az alacsony szintű, instabil kétnyelvűség a többségi, asszimilációs céloknak felel meg. A kisebbségi közösség nyelvi tekintetben nem követhet mást az oktatásban, mint magas szintű, stabil kétnyelvűség elérését, amelyben az anyanyelv a domináns, az elsődleges. Ez a kétnyelvű kompetencia jelentheti az igazi előnyt mind kognitív, mind szocializációs tekintetben. A spontán kétnyelvűsödés önmagában nem vezet el az intellektuális igényű kétnyelvűséghez. A kérdés tehát az, mennyiben járul ehhez hozzá, mennyiben felel meg ezeknek az elvárásoknak az oktatás, mi érvényesül benne határozottabban: a többségi elképzelést képviselő hatóság felügyelete és nyomása vagy a nemzeti közösség érdeke és elvárása. Erre a kérdésre kísérel meg választ adni ez a dolgozat, amely - noha a téma megkívánná - terjedelmi okok miatt nem foglalkozik a pedagógusképzéssel, a pedagógusok helyzetével és a tankönyvekkel. 205
