Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Domonkosi Ágnes: Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről
Domonkosi Ágnes Az ezzel a vélekedéssel teljesen azonosuló adatközlők csak a két nyelv tökéletes tudása esetén tekinti a beszélőt kétnyelvűnek: • Az kétnyelvű ember, aki anyanyelvi szinten beszél egy másik nyelvet is. • Szerintem akkor jelenthetjük ki, hogy beszélünk egy nyelvet, ha azt szinte anyanyelvi szinten beszéljük. • Teljesen hibátlanul beszéli mindkét nyelvet. A kétnyelvűség idealizált fogalmával való azonosulás magas aránya azért sem meglepő, mert a nyelvtudomány történetében is megjelent, többek között Bloomfield felfogásában (1933: 56), ugyanis ő két nyelv anyanyelvi szintű kontrollját tekintette kétnyelvűségnek. A kérdőív többi kérdésére adott válaszok jelzik, hogy nemcsak a két nyelv magas szintű használatát mutató kétnyelvű helyzeteket ismernek az adatközlők, a fogalomalkotásban mégis elfogadják ezt az idealisztikus szemléletmódot. A fogalom ilyen körülhatárolása is jelzi azt, hogy a kétnyelvűség kivételes, csak sajátos helyzetekben megvalósuló jelenségként értelmeződik. Az anyanyelvi szintű tudás igénye a gyermekkori nyelvelsajátítás szükségességének teóriájával is összekapcsolódik a bloomfieldi elképzelésben, ezzel összhangban az adatközlői vélekedések között is kimutatható az a feltevés, hogy valódi kétnyelvűvé válni elsősorban vegyes házasságban, gyermekkorban lehet: • Kétnyelvű ember az, akinek tkp. két „anyanyelve van”, azaz egy anya- és egy „apanyelve”. Kétnyelvű ember az, aki születésétől fogva azért tanul két nyelven, mert szüleinek más-más az anyanyelve, vagy kétnyelvű kisebbséghez tartozik. Semmiképp sem kétnyelvű az, aki iskolában tanul meg egy idegen nyelvet. Az állítással részben egyetértők indoklásaiból az anyanyelv és az anyanyelvi szintű tudás fogalmainak problematikussága, körülhatárolhatatlansága látszik. Az anyanyelv fogalmának Skutnabb-Kangas által leírt viszonylagossága (1997: 13-14) nem jelenik meg a magyarázatokban, ugyanis a magyarországi egynyelvű magyar beszélők számára a magyar egyszerre jelenti mindazt, amit jelenthet: egyszerre az elsőként megtanult nyelv, az azonosulás nyelve, a legjobban ismert és a legtöbbet használt nyelv is. • Olyan ember nincs, akinek két anyanyelve lenne, bár beszélhet nagyon jól két nyelven. • Két nyelvet anyanyelvi szinten nem lehet beszélni, de ha valaki kint él külföldön, megtanulhatja majdnem anyanyelvi szinten. Az állítással részben egyetértő adatközlők a két nyelv eltérő jelentőségére is utalnak, ebben az esetben is a magas szintű nyelvtudáshoz kötve a kétnyelvűséget: • A két nyelv közül véleményem szerint az egyik elsőbbséget fog élvezni, bár mindkettőt beszélheti nagyon jól az illető. 196
