Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Domonkosi Ágnes: Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről
Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről Az állítással csak néhány adatközlő nem értett egyet, az egyet nem értésnek azonban különböző motivációi érzékelhetők. Az egyet nem értő hallgatók egy részének érvelése egybecseng a részben egyetértőkével, és a második nyelvből is szükségesnek tartott anyanyelvi szintű tudás kritériuma miatt utasítják el a vélekedést: • Vannak olyan emberek, akik nagyon jól képesek több nyelvet megtanulni, de nem biztos, hogy az összes nyelven képes anyanyelvi szinten beszélni. Néhány adatközlő válaszai engedékenyebbek a másik nyelv tudásának fokát illetően: • Nem kell anyanyelvi szinten beszélni a másikat ahhoz, hogy kétnyelvűségről beszéljünk. Kimondatlanul a megfogalmazásokban, még az egyet nem értő vélekedések magyarázataiban is sokszor ott rejlik az állítás mitikus elemével való azonosulás: „az a feltételezés, hogy két nyelvet lehetséges ugyanúgy beszélni, mint ahogy azt az adott nyelveknek egynyelvű anyanyelvi beszélői beszélik” (Lanstyák 2007b: 191). A két nyelv egymásra hatásának, az egynyelvüekétől eltérő nyelvtudásnak a képzete is megjelenik azonban a részben egyetértők és az egyet nem értők magyarázatai között is: • Igen, de sosem lesz olyan, mint az egynyelvű anyanyelvi beszélő. • Nem lehet valaki két nyelvnek „mintha egynyelvű anyanyelvi beszélője lenne", két nyelvet tud, többet használ, többre képes. • Mivel kétnyelvű, így egyik nyelvet sem beszélheti úgy, mintha annak egynyelvű anyanyelvi beszélője lenne. Az egyet nem értők között volt egy olyan adatközlő, aki a kétnyelvű nyelvhasználatnak az egynyelvűétől való eltéréseit, a két nyelv keverésének lehetőségét emelte ki: • A kétnyelvű az keveri a különböző nyelvek szavait, szerkezeteit. Ez a vélekedés azonban - bár valós jelenségre mutat rá - nem zárja ki annak a szintén téves hiedelemnek a meglétét, amely szerint a kétnyelvűek egyik nyelvüket sem beszélik igazán jól. A kétnyelvűség jelenségének körülhatárolása, a másodnyelv tudásszintjéhez kapcsolódó elvárások összevethetők azokkal az elképzelésekkel, amelyeket az adatközlők a kétnyelvű kisebbségi közösségek beszélőinek nyelvtudásáról mutatnak. Azzal az állítással, hogy: A kétnyelvű kisebbségi közösségek tagjai egyik nyelvüket sem beszélik rendesen, az adatközlőknek csak elenyésző töredéke értett egyet teljesen (5%), a többiek a részben egyetértők (43,75%) és az egyet nem értők (51,25%) között oszlottak meg. 197
