Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Ruda Gábor: "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?" Adalékok az 50 éves muravidéki kétnyelvű oktatási modellhez
Ruda Gábor 2.1. Legújabb kutatások Bartha Csillának a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettel 2001 és 2004 között végzett szociolingvisztikai kutatásából nyilvánvalóvá vált, hogy nyelvcsere zajlik a muravidéki magyar közöségben (Bartha 2007: 110). Elizabeta Bernjak beszámol a 2004-2006 közötti, a magyar nyelv tudásának és használatának felmérése és a kétnyelvű modell értékelése érdekében végzett kutatásokról (Bernjak 2007: 114-129). Megállapítja, hogy a nyelvhasználathoz való jog csak akkor érvényesíthető, „ha azok a funkciók, nyelvhasználati színterek, regiszterek, amelyek nem visszaszorultak, hanem létre sem jöhettek, minél teljesebben kiépülhetnek” (Bernjak i. m. 128). Kolláth Anna szerint fontos azoknak az ellentmondásoknak a feltárása, amelyek „a hibátlannak tűnő elmélet (az elfogadott elvek) és a gyakorlat (tényleges megvalósulás) között feszülnek (Kolláth 2005: 241; 2007a: 113). Gasparics Judit az anyanyelvi kompetenciáról készített felmérést lendvai diákok körében. Ebből a felmérésből látszik, „hogy a lányok nagyon szépen fogalmaznak magyarul (...) A fiúk röviden, sokszor egy-két szavas mondatban válaszolnak. Néhányan üresen hagyták a papírt...” (Ruda 2007: 102) 3.Jövőkép A nyelvcsere folyamata megfelelő programokkal lassítható, és felépíthető egy revitalizációs stratégia (Bartha 2007: 112). Az identitás megőrzésében (aminek része az anyanyelv is) „az anyanyelv oktatása játssza a legfontosabb szerepet. (...) hatékony nyelvstratégiát kidolgozni és következetesen alkalmazni (ennek legfontosabb eleme az anyanyelv megtartása, a nyelvvisszaszorulás, a nyelvvesztés/nyelvcsere megállítása, s ha lehet visszafordítása) csak a többség és a kisebbség aktív párbeszédével, valamint a szocializáció összes lehetséges színterének (a család, az iskola, a munkahely, a társadalom) harmonikus kölcsönhatásával lehet (Kolláth 2007: 142). így széleskörűen tudatosítani kellene — főként szlovéniai körökben - azt is, hogy a magyar nemzeti kisebbség beolvadásával nemcsak a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, hanem Szlovéniát (is) éri veszteség (Ruda 2002: 4-5; vö. Ó Riagáin 1998). Szlovénia kulturális sokszínűsége is végzetesen sérül, ha elveszti (ráadásul nagyobbik) nemzeti kisebbségét. A folyamatos borúlátás, annak hangoztatása, hogy a nyelvvesztés már viszszafordíthatatlan folyamat, nem kedvez semmilyen revitalizációs program esélyeinek sem. Ha figyelembe vesszük, hogy „500 beszélő még esélyt ad egy 154
