Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Ruda Gábor: "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?" Adalékok az 50 éves muravidéki kétnyelvű oktatási modellhez
Ruda Gábor vü oktatást, amelyet a szlovén képviselőházban 1962. április 9-én elfogadott, A kétnyelvű iskolákról és a nemzetiségi iskolákról szóló törvény szabályozott. 1.5. Petíciók a kétnyelvű oktatás ellen. Már az 1959-es bevezetésnél is meg kellett győzni (főleg) a (szlovén) szülőket (Orešnik 1978: 50; vő. Ruda 2002a: 71) ennek az oktatási modellnek a helyességéről, „a kommunista elvtársak mindent jobban tudnak” (lásd fent) irányelv szerint. Számos szlovén szülő azonban később úgy látta, hogy a magyar nyelv kényszerű tanulása és a számos szakmai hiányosság hátrányos helyzetbe hozza gyermekét, és egyáltalán, a kétnyelvű oktatást a megkérdezésük és beleegyezésük nélkül vezették be (Bence 2002: 102). 1968-ban Lendva Községben 681 szülő írta alá a kétnyelvű oktatás elleni beadványt (Székely 2008: 81). Varga Sándor közlése szerint a szlovén alkotmánybíróság 1971-ben döntött. „A tárgyaláson a muravidéki magyaroknak lényegében semmilyen feladatuk nem volt (...) a párt, a szocialista szövetség, a különböző tudományos intézetek, a képviselőház szakemberei hosszasan kifejtették a véleményüket. (...) az ügy nyert, de (...) éppen hogy csak nyert...” (Varga Sándor 2005: 82-83), mert a bíróságon belül öten voltak mellette, négyen ellene. A kezdeményezők ezután a szövetségi alkotmánybírósághoz fordultak, ismét sikertelenül (Varga Sándor 2005: 84; vő. Bence 2002: 102). A petíció következtében „azonban a hatalom meghátrált, s olyan engedményeket tett, amelyek a kétnyelvű iskolamodell lassú, de következetes leépülését idézték elő” (Bence 2002: 102). Azaz a szlovén nyelv dominanciája egyre inkább fokozódott. 1996-ban volt egy újabb, ismét eredménytelen petíció a kétnyelvű oktatás ellen (Székely 2008: 84; vö. Ruda 2002b: 152). Magyar részről viszont idáig nem tudunk kritikáról, pláne nem alulról jövőről. 1.6. Az oktatás helyzete a 70-es és a 80-as években Idézzünk egy felülről jövő bírálatot: „1978-ban (...) az oktatás kérdését alaposan megtárgyaltuk. Akkor megállapítottuk, hogy ha a nemzetiségi kétnyelvű oktatást magasabb anyanyelvi szinten akarjuk végezni, képzettebb oktatói gárda szükséges. (...) A társadalomnak olyan kétnyelvűkáder-oktatási feltételeket kellene teremtenie, amelyek biztosítják az oktatás magasabb szintre emelkedését. Ettől még messze vagyunk.” - emlékszik vissza Varga Sándor a 70-es évekre (Székely 2008: 151-152). 152
