Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)

I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Ruda Gábor: "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?" Adalékok az 50 éves muravidéki kétnyelvű oktatási modellhez

A nemzetiségi kérdéshez kapcsolódó automatizmus a volt kelet-európai „szocialista” országok (pártállamok) felfogása (irányelve), miszerint a nemzetiségi kérdést a szocialista társadalom már megoldotta, illetve a nemzeti kisebbségek problémái automatikusan megoldódnak a szocialista társadalom keretein belül, „mégpedig az etnikai határvonalak elmosódásával, a kisebbségi közösségek beolvadásával a többségi társadalomba. A partikuláris identitásokat tehát [az automatizmus - RG] nem megőrzendő értékeknek, hanem elhalásra ítélt formációknak tartotta, és csak a legszükségesebb - oktatási, művelődési - igények kielégítését tette lehetővé, miközben folyamatosan fenntartotta az előzékeny nemzetiségpolitika látszatát, a teljes egyenjogúság permanens deklarálását” (Dobos 2006). Ennek szellemében kezdték meg az 50-es évek végén és a 60-as évek elején a nemzetiségi iskolák átalakítását kétnyelvű iskolákká (egyre több tantárgy tanítása az államnyelven), amely a szocialista társadalom követelményeinek jobban megfelelő iskolatípust jelent.

„Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?”

1.3. Első lépések az oktatás kétnyelvűsítésére

A Muravidéken már az 50-es évek közepén bevezették két természettudományos tárgy szlovén nyelvű oktatását a magyar iskolákban (tagozatokon) (Székely 2008: 78). A jugoszláv példa átgyűrűzött Szlovákiára is, ahol viszont egyes magyar nemzetiségű pártvezetők ellenállásába ütközött (Csicsay 2002).

1.4. A kétnyelvű oktatás bevezetése

A speciális („hipp-hopp”, azaz a nyelveket egy tanítási órán belül is váltogató) modell bevezetésére az 1959/60-as tanévben került sor, nem végleges megoldásként, hanem ideiglenes, kísérleti jelleggel, a funkcionális kétnyelvűség megvalósításának érdekében, a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vezetősége Végrehajtó Bizottságának a nemzeti kisebbségekről szóló 1959. március 24-i határozata eszmei-politikai irányelveire hivatkozva (Varga Sándor 2005: 34-35; vö. Hajós 1985: 32; vö: Rehák 1967: 428-429). A határozat viszont konkrétan nem utasít, csak megállapítja, hogy „igen jó eredménnyel járt a különböző tannyelvű párhuzamos tagozatok megszervezése közös iskolák keretében. Ahol megvannak rá a feltételek, még egy lépéssel tovább kell menni a kétnyelvű tanítás megszervezésében...” (Rehák 1967: 434). E határozat szerint az állam „minden nemzetiséggel szemben azonos állásfoglalást tanúsít” (Varga Sándor 2005: 35), mégis kialakult egy nem azonos bánásmód: a szlovéniai olasz nemzetiségi iskolák megmaradtak, csak a Muravidéken vezették be a kétnyel-151