Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Ruda Gábor: "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?" Adalékok az 50 éves muravidéki kétnyelvű oktatási modellhez
Ruda Gábor munista Szövetség) volt. Alkotmányban rögzített szerepe döntő befolyással volt az állampolitika meghatározására valamennyi tevékenység terén, a gazdaságtól kezdve a kultúra alakításáig. A pártállam, valamint az állampárt politikai uralma ugyan ingamozgást mutatott a hatalom monopóliumán alapuló teljes totalitarizmustól (diktatúrától) a pszeudo-liberalizmusig - lényege azonban nem változott: ahhoz a célhoz igazodott, hogy a kommunista eszmeiség döntően kell meghatározza a politikai viszonyokat, a politikai tudatot és a politikai közvéleményt. (...) Jugoszláviában voltak közviták (az alkotmány- és törvénytervezetekről) és voltak különböző „követelések” is. Valamennyit azonban a párt vagy az őt kiszolgáló szervezetek szervezték. Ebből kifolyólag mindig csak azzal az eredménnyel járhatott, amit már jóval minden „alulról jövő” vita és követelés előtt elvárt és megkövetelt a pártoligarchia akarata. (...) Nincs rá eset, hogy alulról, a társadalom különböző szféráiból, rétegeiből érkeztek volna olyan csoportos és szervezett megmozdulások, követelések, amelyek előzőleg ne hangzottak volna el a párt első embere vagy a pártelnökség tagjai szájából” (Mirnics 1999). A nép (pláne a nemzeti kisebbség) tehát (általában) azt akarta, azt hangoztatta, amit előzőleg az adott pártfunkcionáriusok a szájába adtak. Különösen érvényes ez azokra az országrészekre, régiókra, ahol alacsony a lakosság képzettségi szintje, amilyen a muravidéki magyar lakosságé is (volt). Ugyanakkor „a kisebbségek helyzete, viszonya a többséghez és az anyaországhoz (...) Szlovéniában is (bel)biztonság kérdése volt” (Arday 2008: 5). Csak óvatos elnyomás, beolvadás pedig csak a „természetes asszimiláció” útján volt megengedett. 1.2. Automatizmus Milyen jövőt szánt a párt a kisebbségeknek? „Ahhoz, hogy érvényt szerezzenek az „eszménnyé” nyilvánított jövőképnek, szükséges volt a meglévő nemzeti azonosságtudat folytonos üldözése és rombolása, mindenekelőtt a nemzeti tartalmaknak a nemzeti nyelvről való leválasztása. A Jugoszláviát alkotó nemzeteknek teljes egészében, a nemzeti kisebbségeknek pedig részben engedélyezték anyanyelvűk használatát nemzeti tartalmak nélkül, azzal a távlati elvárással, hogy idővel úgyis megtörik a hozzájuk fűződő ragaszkodás” (Mirnics 1999). Gyakran hallani, hogy a kisebbség nem tud élni a jogaival. Erre a szerepre nem is készítették fel a kisebbséghez tartozókat, mivel a pártállam „úgyis minden jogot a nemzetközi mércéknél magasabb szinten alkotott meg, és igyekszik érvényt szerezni neki. Ennek következtében minden önszerveződés szükségtelenné válik. A mindenható állam és a kommunista elvtársak mindent jobban tudnak, mint maga a kisebbség” (Mirnics 1999). 150
