Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)

I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Zágorec-Csuka Judit: Az anyanyelv az életemben. Hűség és kétnyelvűség a muravidéki magyarok identitásának tükrében

Zágorec-Csuka Judit amikor mindent szabad, éppen most csökken le 6000 alattira a muravidéki magyarok száma. Hogy milyen mélyen él még a hagyomány a nyelvben, amely korosztályról korosztályra örökíti át a nyelvet, nagyon nehéz meghatározni. Én csak erősíteni tudom az átadás tudatát: szimbolikusan és materiálisán is. A történeti tudat általam örökíthető át fiaimra, a nyelvi mentalitás általam közvetíthető. Én emeltem ezt a nyelvet családomon belül az irodalmi nyelv szintjére, talán nekik is átadható mindez. Sajnos ebben a sajátos nemzetiségi nyelvhelyzetben sokkal többet nem tudok nekik ígérni. De tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül, kétnyelvű léthelyzetük az együttélés egész területére irá­nyul. Mindkét nyelvet majd jól beszélik, talán anyanyelvi szinten, erre megvan a lehetőségük is, csak felmerül a kérdés, mennyire tudják ezt használni, milyen lesz az interakciójuk és a nyelvi konfrontációjuk. Kikhez tudnak még magyarul beszélni, hol és milyen társadalmi szituációban? Nyelvet (kódot) váltanak-e, vagy majd csak az ő gyerekeiknél történik meg ez? Anyanyelvűk specifikus nézeteket alakíthat ki a világról. Az ember nem létezhet nemzeti hovatartozás nélkül, hiszen az anyanyelv nem azonos a kultúrával, hanem a kultúra része. Hogy mennyire fognak kötődni ehhez a tájhoz, szükebb és tágabb szempontból ehhez a különleges kétnyelvű mentalitáshoz, történelmi tudathoz? Ez a jövő titka. Itt élünk, különböző kultúrák, vallások és politikai rendszerek közepette, a Balkán szélén, valahol Közép-Európában, az Európai Unió egyik tagországá­ban, egy kialakulóban levő új kozmopolita világrend közepette, s én nemzeti értékekről, anyanyelvről beszélek a kamaszodó Ádám és az első osztályba járó Dávid fiaimnak. Joggal lehetnek kétségeim, aggodalmaim, hisz a kisebbségi nyelv presztízscsökkenésével ők is elszenvedői, részesei az úgynevezett „ke­­veréknyelvüségnek”, amely már elfogadott tendencia a nemzetiségi területen, így léthelyzetük nehezen alakítható át igazi kétnyelvű nyelvi helyzetté. 6. Az anyanyelv és az identitás „Senki sem vándorolhat ki az emlékek, a heidegzeíí szokások, ízlések és ízléstelenségek kényszeréből, az sem, aki akarja" (Márai Sándor) A Mura menti térségre jellemző volt, és ma is jellemző a nemzeti és a nyelvi sokszínűség, s ennek a nemzeti tudat állapota szempontjából is fontos szerepe van. A két világháború közötti időszakban a kisebbségi státuszba kényszerült muravidéki magyarságot erőteljes elnyomás és számos beolvasztási kísérlet érte. Fontos megállapításnak tekinthető, hogy a Mura mentén élő közösségek közötti nemzeti-nyelvi kapcsolatok a 20. században leginkább a különböző politikai döntések függvényében alakultak, illetve értékelődtek át, ami - a ma­gyar kultúra és nyelv folyamatos presztízsvesztése révén - a magyar közösség 144

Next

/
Thumbnails
Contents