Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
Göncz László B. Szabó György értékelő nyilatkozata, amelyben kifejtette, hogy az ilyen jellegű tanfolyamok helyett a továbbképzés szervezettebb és korszerűbb formáit kellene megteremteni. A megoldást ő is a muraszombati tanítóképző keretében szakmailag jól megtervezett kétnyelvű tagozat létrehozásában látta, amelynek keretében mindkét nyelv szempontjából jól képzett, a kétnyelvű modell elvárásait teljesíteni képes tanerőt kell képezni. B. Szabó felajánlotta az Újvidéki Egyetem konkrét szakmai segítségét és együttműködését a programot illetően. Szeli István az ilyen típusú tanfolyamokat azok szempontjából tekintette fontosnak, akik már nem akarják, vagy nem tudják tanulmányaikat elmélyíteni. Azt azonban egyértelműen kifejtette, hogy a továbbképzést „megkívánja a tanítóság nyelvi állapota”.16 A szakemberek néhány soros véleményéből is kicseng, hogy a kétnyelvű oktatásban szerepet vállaló pedagógusok magyar nyelvi kompetenciái hiányosak voltak, ami nagymértékben kérdésessé tette a modell következetes megvalósítását. Végezetül fontos utalni arra a jelenségre is, amely egyes szlovén ajkú szülők ellenszenvére vonatkozik, ami a kezdetektől nehezítette az elméletben jónak tekintett kétnyelvű oktatási modell gyakorlati megvalósítását. A korabeli egypártrendszer keretében a magyar nyelv érvényesülésével ellentétes érdekeltségűek különböző formában - egyebek mellett pártértekezletek és különböző politikai fórumok keretében - próbáltak hangot adni törekvésüknek. A konkrét ténykedés mellett már az ellenszenves hangulat is valamennyire elérte célját, és bizonyos tanárokban csökkentette a magyar nyelv használatának mennyiségét és milyenségét, vagy más formában negatívan hatott a magyar nyelv mint tanítási eszköz érvényesülésére. A szlovén ajkú szülők hangzatos megnyilvánulása a hírhedt alkotmányper volt, amelynek követelését 1969-ben 681 szlovén szülő írta alá. A kezdeményezés aláírói sérelmezték a kétnyelvű iskola látogatásának kötelezővé tételét a szlovén gyermekek számára. Érvelésükben ugyan tényleges hiányokra is rámutattak, mint pl. a pedagógusok szakképzetlenségére és nyelvi felkészületlenségére, valamint a modell tudományos megalapozatlanságára, azonban őket kezdeményezésüknél elsősorban a magyar nyelvvel szembeni ellenszenv vezérelte. A pert ugyan a kezdeményezők elveszítették, azonban feltételezhető, hogy az ilyen és hasonló esetek „hangulata” nagymértékben befolyásolta, hogy a bevezetett kétnyelvű modell következetes betartását az illetékes oktatásügyi hatóságok csak részben követelték meg. 16 Népújság, 1962. augusztus 31. V/17. 110
