Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei magyar nemzeti közösség megmaradása érdekében vezették be. Ismételten meg kell állapítani, hogy a bevezetett oktatási modell módszertana tételesen sajnos nem készült el (a későbbiek során sem), másrészt annak kivitelezésére nem állt rendelkezésre megfelelő tanerő. Megállapítható, hogy a magyar és a szlovén nyelv bizonyos szintű egyenrangúsága a tanmenet keretében nagyon személyfüggő volt. A siker nagymértékben a tanár felkészültségén és jóakaratán múlott. Vitathatatlan, hogy néhány kiváló pedagógus nagyszerű teljesítményre volt képes, és „magyarabb” közegekben a nyelvi egyenrangúság könnyebben biztosítható volt, azonban a folyamat teljességét illetően az utóbbi megállapítás nem általánosítható. Kezdetben érvényesült egy szabály, amely szerint a szlovén gyerekek magyar nyelvből, a magyar gyerekek meg szlovén nyelvből a megérdemeltnél egy értékkel magasabb osztályzatot kaptak. Az ilyen eljárás létjogosultsága nyilván számos szempontból megkérdőjelezhető, azonban attól függetlenül szükséges megjegyezni, hogy a későbbiek során a „szabály” többnyire csak a szlovénokra vonatkozott. Ez is kihathatott arra, hogy utólag a magyar gyerekek egyre magasabb szinten sajátították el a szlovén nyelvet, holott a szlovénok esetében, az eredeti célkitűzésekkel ellentétben, az eredmény lényegesen kisebb volt. A korabeli pedagógusok állításai szerint az új oktatási modell bevezetésekor óriási erőfeszítésekre volt szükség, hogy a rendszer valamilyen szinten működhessen. Nemegyszer önszerveződési jellegű, kisebb-nagyobb szakcsoportokat alakítottak, hogy legalább a legfontosabb tartalmi-módszertani kérdéseket egyeztessék, megbeszéljék. Szaktanácsadó, aki a modellre vonatkozóan tudott volna utasításokat adni, akkor még nem volt. Az általános tanfelügyelők és szakemberek pedig legalább annyira ismeretlen pályán mozogtak, mint a gyakorló pedagógusok. Településenként is nagymértékben eltért a helyzet. Az akkor még döntő többségű magyar lakossággal rendelkező falvakban könnyebben lehetett érvényesíteni a modell keretében a kisebbségi nyelv egyenrangúságát, ami pl. a lendvai környezetben - a viszonylag nagyszámú újonnan betelepült, magyarul nem tudó hivatalnok és más lakosság miatt - már komolyabb gondot okozott. Nem tartozik e tanulmány tárgyához, azért csupán utalásszerűén említem meg, hogy később, amikor átszervezték az iskolakörzeteket, és számos falusi iskola megszűnt vagy tevékenységi köre átalakult, ez a jelenség is negatív folyamatként hatott a következetes kétnyelvűség szempontjából. A magyar lakosság aránya a nemzetiségileg vegyesen lakott területen az oktatási modell bevezetésekor mintegy 65%-os volt, ami - a két-három évtizeddel későbbi vagy a mai helyzethez viszonyítva - eléggé kedvező feltételnek számított. Utólag is nagy hiányosságnak, és a modell következetesebb megvalósítása szempontjából negatív jelenségnek tekinthető, hogy akkor nem történtek 107
