Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
Göncz László intenzívebb törekvések a kétnyelvű középiskola bevezetésére. Már a korábbi években, a magyar általános iskolai tagozatok fokozatos fogyása esetében észlelni lehetett, hogy a középfokú képzés hiánya jelenti - a nyelv általános társadalmi érvényesülése mellett - az egyik leginkább hátráltató tényezőt a magyar nyelv presztízse terén. Hogy arra ténylegesen miért nem került sor, arra vonatkozó egyértelmű magyarázat nincs, de a legtöbb vélemény megegyezik abban, hogy hiányzott ahhoz a politikai akarat. Bő két évtizeddel később ugyan a kétnyelvű középiskola létrehozása formálisan bekövetkezhetett, azonban a korábbi hiányokat és az abból származó negatívumokat már nem tudta pótolni. Az új modell kezdeti időszaka E tanulmánynak nem célja, hogy teljességében elemezze a kétnyelvű oktatási modell szakmai értékeit és problémáit, ezért csupán az induláshoz, a kísérleti időszakhoz sorolható két-három esztendő néhány sajátosságáról szólunk. Már a modell bevezetésének kezdeti fázisában, a 20. század hatvanas éveinek elején, amikor a magyarok lakta települések lakosságának döntő többsége még magyar nemzetiségű volt, a gyakorlati megvalósítás komoly nehézségekbe ütközött. Az adódó gondokat egyesek akkor azzal próbálták leplezni, hogy csupán a kezdéssel járó „gyermekbetegségekről” van szó. Ma is értetlenül állunk azzal szemben, hogy a nyitott és meghatározatlan módszertani kérdések szakszerű kidolgozására, rendezésére az illetékes hatóság már a kezdetkor miért nem hozott létre a megoldásokon folyamatosan dolgozó szaktestületet, módszertani csoportot. Kísérletek arra csak sokkal később, a nyolcvanas években történtek, lényegesen megváltozott körülmények közepette. Később egyesek következetesen - véleményem szerint alapjában tévesen - a Maribori Egyetem magyar tanszékétől várták a kétnyelvű oktatás módszertanának a kidolgozását, amire annak sem szakmai, sem szervezeti feltételei nem voltak. A tanszék ugyanis elsősorban a magyartanárképzés céljára volt létrehozva. A Pedagógia Karon belül netán kialakulhatott volna - közös állami és nemzetiségi megegyezés alapján - egy arra hívatott szakmai munkacsoport, azonban erre nem került sor. A politikai elit szintjén, a Szocialista Szövetség körzeti ülésén, 1962 elején a helyzetet ugyan úgy értékelték, hogy a „kétnyelvű oktatás az elmúlt években erősen javult”, amit főképpen azzal indokoltak, hogy a muraszombati tanítóképzőben és a kebelei13 általános iskolában tantárgyként bevezették a magyar nyelvet. Az említett ülésen felvetődött a gondolat, hogy már a következő tan13 Kobilje (magyarul Kebele, egykor Kebeleszentmárton) döntő többségében szlovénok lakta település, ahol a magyarok száma a tárgyalt időszakban 15-20 főre tehető. A település nem része az ún. nemzetiségileg vegyesen lakott területnek. 108
