Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
Göncz László Öt évtized távlatából megállapítható, hogy a szlovén nyelv és az általános tudásszint elsajátítása tekintetében a kétnyelvű oktatási modell helytállt, hiszen a tanulók sikeressége és továbbtanulási eredményei szempontjából felveszi a versenyt Szlovénia többi általános iskolájával. Mindenképpen a modell értékének számít az együttélés normarendszerének kialakulását segítő adottsága is, mármint a tanulók jelenléte egy csoport keretében, hiszen az egymás mellett élő nemzetek kapcsolatát mélyrehatóbb konfliktusok manapság nem nehezítik; a 20. század első feléhez viszonyítva összehasonlítatlanul jobb e téren a helyzet. Az értékelés azonban csak akkor tekinthető teljesnek és objektívnak, ha belátjuk, hogy a magyar nyelv és a nemzeti tudat megőrzése, valamint esetleges fejlesztése vonatkozásában a kitűzött célok távolról sem valósultak meg, a legjobb esetben e téren csak részeredményekről számolhatunk be. Az utóbbi kapcsán a magyar nyelvet anyanyelvként tanuló csoport részbeni sikerességéről beszélhetünk, valamint néhány, az oktatás mellett a családi és egyéb hatás által felvillanó egyéni eredményről. A kétnyelvű középiskolai szintű oktatás megszervezésére átfogóan csak bő két évtizeddel később került sor, és megvalósítása csak korlátozottabb terjedelemben következett be, aminek a minőségre is kihatása volt. A magyar nyelv érvényesülése a szaktantárgyak oktatása terén - néhány pozitív kivételtől eltekintve - a teljes vertikum szintjén hiányos, ami nagymértékben kihat a magyar nyelvi kompetencia alulmaradására, valamint közvetve annak fokozatos presztízsvesztésére. Úgyszintén nagy gondok merülnek fel manapság a magyar nyelv mint környezetnyelv tanítása terén, mert az alkalmazott módszerek - különböző differenciálódások ellenére - nem elégítik ki a hozzájuk fűzött reményeket. A problémakör nagyon szerteágazó, hiszen egyrészt a siker kimaradása összefügg a magyar nyelv egyre erőteljesebb kiszorulásával a hivatali, gazdasági, informatikai és kereskedelmi életből, másrészt a hétköznapi nyelvhasználatra jelentősen kiható vegyes házasságok aránya manapság nagymértékben más helyzetet idéz elő, mint az fél évszázaddal ezelőtt jellemző volt. A szakmai tekintetben a modell követelményeinek ténylegesen és teljességében (és nem formálisan!) megfelelő pedagógushiány pedig sajnos az elmúlt ötven esztendőt végigkíséri. Máig nem sikerült megoldani a kétnyelvű oktatási kompetenciával rendelkező pedagógusok képzését (kivéve a magyartanárképzést a maribori magyar tanszék keretében), aminél egyik alapvető kérdéseként merül fel a kétnyelvű oktatási modell módszertanának a hiánya. Hogy az említett módszertan egyáltalán elkészíthető-e, arról a szakemberek véleménye eltér. A fentiek alapján összegezhető, ahogy arra Varga József5 is több ízben utalt, de mások részéről is elhangzott, hogy a kétnyelvű oktatás már a modell bevezeté5 Dr. Varga József a kétnyelvű oktatási modell bevezetésekor - tanítóként és igazgatóként - aktívan részt vett a gyakorlati teendőkben, majd középiskolai tanárként és szaktanács-100
