Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában
és a „küldetésére” vonatkozó kérdésre utalunk röviden. Mivel az említett hetilapnak három megjelenési periódusát tartjuk számon, most főképpen a kezdetekkel összefüggő' tartalmat érintjük. A hetilap szerkesztői az újság létrejöttekor azt a célt is bejelentették, hogy, „a magyar nemzeti és a magyar állameszme érdekében missziót kívánnak teljesíteni”. A megjelölt cél valamennyire magyarázatra szorul. Téves lenne a következtetés, hogy az újság a radikális magyarosítás eszköze kívánt lenni. A megjelenés elsó' ciklusában (1891-ig) arról nem volt szó. Azonban tény, hogy a magyar politikára (főképpen a hatalmi elitre) negatívan hatott az 1848-as idó'szakban eró'teljessé vált nemzetiségi mozgalmak ereje és jellege. A nemzetiségi kérdést azonban nem tudták megoldani (objektíve gyakorlati szinten rosszul kezelték), ezért valamennyi magyarországi nagyszámú nemzeti kisebbséggel konfliktushelyzetbe kerültek. A Mura mentén éló' szlovénokra ez nem (vagy csak minimális szinten) volt jellemzó', azonban egyfajta félelem itt is létezett. Nem meglepő', hogy az Alsó-Lendvai Híradóban erre vonatkozó cikkek is megjelentek. Elsősorban a műveltség javításának a kérdésével magyarázták a magyar nyelv terjesztését a szlovénok körében, ami mai szempontból bizonyára negatív kritikát válthat ki. Akkor azonban a mainál kisebb volt annak a jelentősége, hiszen objektíve a vidék Magyarországtól történő' elcsatolásának a lehetőségét még a legvakmeróbbek sem rebesgették (ezért a „magyartól való félelem” akkor még nem volt jelen a szlovénok közgondolkodásában). Az egyik szerkesztőnek, Pataky Kálmánnak erról az volt a véleménye, hogy: „Nyelvében él a nemzet. Törekedjünk tehát legalább azt kivinni, hogy Magyarországon minden polgár magyarul is beszéljen, mert ha a magyar nyelvet megtanulta, együtt is fog érezni a magyarral. S ha nem is mondhatjuk el azt, amint a franciák és a németek: hogy Franciaországban mindenkinek franciának, Németországban mindenkinek németnek kell lennie, legalább elmondhassuk azt, hogy Magyarországon mindenki beszéli a magyar nyelvet.” A későbbi idó'szakban erról a témáról sértőbben és radikálisabban is írtak sajnos az újságban. A hetilap szerkesztőinek az is fontos bejelentése volt, hogy elveik „higgadt tárgyilagosságon” alapulnak, azaz nem akartak csak magasztalni (ahogy azt akkoriban több helyi sajtó tette), hanem objektív és kritikus hangnemet ígértek a közigazgatás terén tapasztalt kérdésekkel és más nehézségekkel kapcsolatban. Az alaptalan rágalmazást és az olcsó személyeskedést mellőzni 22
