Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)

Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában

kívánták. „Előttünk az ügy érdeke, és nem a személy lesz irányadó!” - hangoztatták. Az első időszakban e téren is sikeresek voltak, ami a helytörténet-kutatás szempontjából megkönnyíti a helyzetet, mert az akkori események rekonstruálásánál az átlagosnál kisebb a torzítás veszélye. Később, az 1910-es években, valamint a világháború idején azonban már sokkal rosszabb volt a helyzet.

Mivel a hetilap alkotógárdáját úgy képzelték el, hogy annak a városban zajló társadalmi, politikai és kulturális élet szereplői is esetenként része lesznek, végezetül felidézzük, hogy az említett Hajós Mihály már a legelső (mutatvány) számban mit írt az akkori időszak egyik legnagyobb kihívásáról, Alsólendva „rákapcsolásáról” a vasúti hálózatra. „Alsólendva népe szorgalmas, mint a méh, becsületes a szó nemes értelmében, s mindenek felett magyar minden ízében”. Arra a kérdésre, hogy kiváló természetes adottságai és szorgalmas népe ellenére miért ismeretlen és fejletlen, a következő volt Hajós Mihály válasza: „Semmi más, mint az, hogy el van zárva a világtól, nincsenek közlekedési eszközei, nincs piaca, ahol terményeit értékesíteni tudná. Ha a világgal érintkezni akar, három órányira éri el a legközelebbi vasúti állomást. Ha terményeit értékesíteni akarja, egy napi járót kell tennie, míg piacot ér, s ha ide eljutott, a nyerészkedésben határt nem ismerő kufárok, kényszerhelyzetét kihasználva, oly árért veszik meg produktumát, ami fuvarját, fáradságát, idejét csak részben téríti meg. Pár éve kezdtünk helyzetünk komolyságával foglalkozni. Meg is indult a mozgalom sorsunk javításának célja felé. Gyülekeztünk, bankettiroztunk egy jobb jövő megteremtésének érdekében, s hála a nagyobb érdeket elősegítő gondviselésnek, odáig fejlődött dolgunk, hogy a vasúti összeköttetés biztos kilátásba helyeztetett.” Ezek után felszólította a tekintélyesebb polgárokat, elsősorban a birtokosokat, kereskedőket és iparosokat, hogy álljanak az ügy mellé, és ne szalasszák el az egyszeri lehetőséget. Egy esztendővel később Alsólendvára befutott az első vonat!

23