Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)

Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában

értelműén kiderült. Az intézmény első igazgatója Csókás György volt, de már az első tanárnemzedék körében segédtanítóként tevékenykedett a később jelentős hírnévre szert tevő Alszeghy János is. Az első években a polgári iskola a várkastélyban kapott helyet, majd 1896-ban, a magyar honfoglalás ezredik évfordulója tiszteletére új, korszerű, állami támogatással létrehozott épületbe költözött. A korábban említett, 1880 utáni intenzív népességgyarapodási tendenciára utal, hogy a polgári iskola létét még az 1879/80-as tanévben a csekély számú beiratkozás veszélyeztette, a következő években viszont a helyzet stabilizálódott, aminek az egyik oka a jóval intenzívebb letelepedés volt (a másik okot a járásbeli szlovénok lakta településekben toborzott diákok létszámnövekedése képezte). Az intézmény (és a város) további fejlődése szempontjából meghatározó volt, hogy Eötvös Lóránd, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1894. november 28-án az alsólendvai Polgári Iskolát „állami polgári iskolává” nyilvánította, valamint az új iskola építése tekintetében megtette a szükséges intézkedéseket, ami két évvel később ténylegesen megvalósult. Nem férhet kétség ahhoz, hogy - az általános magyarosítás akkorra erősödő céljai mellett — az intézmény rangjának emelését (ami biztos pénzügyi hátteret jelentett) a város polgárainak „rohamosan” növekvő létszáma tette lehetővé. A polgárosodás programszerű felvállalása bizonyítékaként az 1870-es évektől folyamatosan alakuló intézmények és egyesületek közül az Iparos Olvasókör 1901-ben elfogadott alapszabályának egyik „fő célját” emeljük ki. Ennek értelmében „a tagok szellemi kiképzése: szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítása, valamint a hasznos társalgás fejlesztése” volt az említett egyesület egyik legfontosabb célja, ami olyan légkört teremtett, amelyben a műveltségnek, a kultúrának, az írott és közzétett szónak meghatározó szerepe volt, ami elősegítette az alsólendvai polgárosodást és fejlődést.'0

A polgári fejlődés nélkülözhetetlen velejárója volt a közegészségügy és higiéné állapotának a javulása. Az 1850-es évekig Józsa Fábián körorvos véleménye szerint rossz volt a helyzet, hiszen a településen zömében alacsony, zsúppal fedett, leginkább fából épült házak voltak, „szűk szobákkal, kicsiny ablakokkal, piszkos udvarral”. A helyzet az 1870-es évektől, az intenzív letelepedés időszakától kedvezőbbé vált, azonban a körorvos szerint 10

10 Göncz László: Néhány adat az alsólendvai oktatás helyzetéről 1941-ig. In. Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867-1945. Szerkesztő: Šimonka Tanja. Galéria-Múzeum Lendva, 2003. 56—57.

19