Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)

Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában

korántsem volt kielégítő. Szervezettebb, a városfejlesztést fontos szempontként számon tartó időszak e téren a 19. és a 20. század fordulóján jött létre (bár már 1850 után megkezdődött). E témakör alapos és nagyobb volumenű feldolgozást igényel, amire e tanulmány keretében nem vállalkozhatunk, ezért ezúttal csak a tárgyalt korszakban Alsólendván tevékenykedő orvosokat említjük meg. Az 1830-as években, amikor Kiss Béla gyógyszerész jóvoltából a városban megnyílt az első gyógyszertár, Gunser János, Klein Ignác és Tschuk József tevékenykedtek rövidebb-hosszabb ideig a városban. Moser Samu, aki 1847-ben telepedett le, 1878-ig uradalmi orvos volt, majd azt követően 1885-ig mint első megválasztott körorvos tevékenykedett. Alsólendván gyakornokként dolgozott a tágabb térségben nevessé vált Mangin Károly is, aki egyébként a város szülötte volt. Az első járásorvos, aki a városban működött, Kancsal Ferenc volt, akit 1854-ben a később nagy tekintélyre szert tevő Király Mór követett azonos szerepkörben. A már említett Józsa Fábián 1886-ban lett körorvos. Az évszázad utolsó esztendejében még Brünner József érkezett Alsólendvára, aki mint gyakorló- és vasúti orvos tevékenykedett.11

Alsólendva polgárosodásának időszakára több kiváló egyénnek volt befolyása, azonban - véleményem szerint - egy személy kiemelkedett a mezőnyből, a fáradhatatlan és rendkívül szerteágazó érdeklődésű ügyvéd, Kakasdi Hajós Mihály. A Maros-Torda vármegyei Kakasdról származó családba született 1836. szeptember 15-én az erdélyi Kolozson (ma Románia). Jogi egyetemet végzett, később ügyvédként tevékenykedett. Miután Alsólendva 1872-ben járásbíróságot kapott, országos pályázat keretében az ügyvédi állások egyikét Hajós Mihály nyerte el. Már a következő évben kezdeményezője volt az önkéntes tűzoltó egylet alapításának, amelynek négy évtizedig a vezetője volt. Egyik kezdeményezője volt az 1873-ban alapított takarékpénztárnak, majd évtizedekig igazgatósági tagja. Úgyszintén kimagasló érdemei voltak a várost érintő vasút létrehozásánál, valamint az önálló képviselőtestülettel és városvezetéssel rendelkező nagyközségi státust megcélozó mozgalomnak is Hajós Mihály állt az élére, aminek 1891-ben lett eredménye. Akkortól - a város lakossága hálájaként - örökös képviselőtestületi mandátumot kapott. Mindez mellett a Polgári Iskola iskolaszékének hosszú évekig elnöke volt, valamint az új iskolaépület létrejöttének

11 Alsó-Lendva nagyközség millenniumi emlékkönyve. Szerkesztették: Fúss

Nándor és Pataky Kálmán. Nagykanizsa, 1898. 61-69.

20