Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában
szintig kommunikáltak, ezért hivatalos szlovén, azaz „vend” tolmácsot alkalmaztak; a neves helytörténet-kutató Dervarics Kálmán aljárásbíró is hivatalos szlovén tolmács volt. Egyébként 1861-ben Simon Pál lett a főbíró, szolgabírónak pedig Molnár Pált választották meg, aki később országgyűlési képviselő lett. Hogy az 1860-as évek elején mennyire másodlagos szempont volt a tisztviselők szakmai tudása, arról Király Mór nem kis iróniával számolt be. Molnár Pált úgy jellemezte, hogy „magaviseleté és szokásai után ítélve sajátságos különc volt, télen-nyáron széles karimás kalapot viselt, nyakkendőd soha nem hordott; különben jó hazafi, igen jó szónok volt, jó honvéd is lehetett, de a közigazgatási és törvénykezési ügyeknek sem múltját, sem jelenét rendszeres tanulmányozás- és gyakorlatból nem ismerte. Ezt a jó szolgabírót különben az Isten is országgyűlési képviselőnek teremtette, mert az kényelmesen szeretett élni és semmit nem dolgozni.” Az alsólendvai szolgabírói tisztséget 1862-tól Bertalan Pál látta el. Jelentős változásra 1865-től került sor, amikor az ideiglenes zalai főispán, gróf Tolnai Festetics György szakavatott személyeket helyezett a járási hivatalok élére. Alsólendván a járási főbíró a korábbi megyei főügyész, Molnár Alajos lett, aki már ténylegesen a kor követelményeinek megfelelő hivatalt épített ki a városban. Két évvel később, 1867-ben Lendvay Mátyás ügyvéd lett a szolgabíró, aki Zakó Dániel esküdtjével együtt öt esztendeig egyaránt egyengette az igazságszolgáltatást és a közigazgatást is. Miután 1872-ben végérvényesen kettéválasztották a két hatalmi ágat, Alsólendván — mint újra járási központtá nyilvánított településen - mindkét területen létrehozták a legmagasabb járási intézményt: a főszolgabíróságot és a járásbíróságot. A főszolgabíró 1889-ig Nagy József volt, akinek munkáját Bertalan Pál segédszolgabíró segítette. Az őket követő tisztségviselők Szmodiss Viktor főszolgabíró és Csesznék Ödön szolgabíró voltak. A járásbíróság főbírója Lendvay Mátyás volt, akit e tisztségben később Karabélyos Elek követett.9 Művelődéstörténeti szempontból, mivel a 17. és 18. században a hanyatló településnek még alapiskolája sem volt, nagy jelentősége volt a Polgári Iskola létrehozásának, amely 1872-tól működött. Az Eötvös-féle oktatási törvény értelmében létrehozott tanintézménynek — objektíve — nem csak művelődési és képzési, hanem „nemzeti” szerepe is volt, ami Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter intézményalapítási rendeletéből egy9 Alsó-Lendva nagyközség millenniumi emlékkönyve. Szerkesztették: Fúss Nándor és Pataky Kálmán. Nagykanizsa, 1898. 73—79. 18
