Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában
alakult, aminek következményeként akkoriban, a tágabb nyugatpannon térségre jellemzően, a városban nagyszámban telepedtek le újonnan érkező polgárok. Mindössze fél évszázad alatt a település lakossága több mint a kétszeresére nőtt, ami rendkívül intenzív fejlődésre utal. Az 1898-as évben 420 családot tartottak számon a városban, míg az osztrák-magyar kiegyezés előtt mindössze 240-250 családról tudunk. Ennek ismeretében érthető, hogy 1850 körül a Fényes Elek által említett mintegy 950 főhelyeit fél évszázaddal később már 2 ezer személyt meghaladó településről volt szó. Az 1890-es népszámlálás 2006 személyről számolt be; akkor annak a háromnegyede élt magában Alsólendván, míg mintegy 350- en a város feletti hegyi dűlők, kb. 200-an pedig Hármasmalom lakosai voltak. Egy évtizeddel később már a „szűkebb” városi polgárok lélekszáma is meghaladta a kétezer főt (Hármasmalom és „hegyi” dűlők nélkül). A városba 1867 és 1898 közötti három évtizedben betelepült családok kb. 21%-a (51 család) érkezett 1880-ig, 193 család (79%) azonban a rendkívül intenzív népességgyarapodás időszakában, 1881- től 1898-ig telepedett le Alsólendván. A „felgyorsulás” legfőbb oka abban rejlett, hogy akkorra bekövetkezett a város központi szerepének a fehsmerése a megyében és a szélesebb régióban, a járásközpont működését biztosító intézmények bizonyos része már létrejött vagy éppen folyamatban volt, az életkörülmények pozitívabbra fordultak. E folyamat - egyrészt - nagy számban vonzotta az értelmiséget, másrészt az iparosok, kereskedők, valamint a lakosság alapigényeit (élelem, fejlettebb infrastruktúra stb.) biztosító földműves és „napszámos” (alkalmi vagy/és idénymunkát vállaló) népesség számára is kihívás volt. A tárgyalt időszakban (1867-től 1898-ig) körülbelül olyan 170—180 család költözött Alsólendvára, amelyek az értelmiséghez és az ipari-kereskedelmi szférához sorolhatók, ami a letelepedőknek bő 70%-át képezte. Ezek közül 140 család 1881 után költözött a városba, ami a dualizmuskori betelepülő értelmiségiek és iparosok 80%-a (1898-ig). Az új letelepedettek vallási megoszlás tekintetben úgy tagolódtak, hogy a 100 római katolikus család képezte a legnagyobb csoportot (meghaladta a 70%-ot), 15 evangélikus vagy református (11%), 25 pedig zsidó (18%) vallású volt. Nemzetiségi (vagy anyanyelvi) vonatkozású adatok nem állnak a rendelkezésünkre, de az ismert hatótényezők összevetése alapján feltételezhető (előforduló családi nevek, a családtagok keresztnevei), hogy a szűkebben értelmezett értelmiségiek nagyrészt magyarok (vagy magukat 12
