Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában
nem sikerült, mert azt a belatinci nemesi származású Gyika Jenő őrnagy vezette nemzetőrség megakadályozta. Később, 1848 novemberének második felétől december elejéig, a Perczel Mór vezette hadtest a városhoz közel állította fel a határvédelmet, maga Perczel néhány hétig Alsólendvára helyezte át főhadiszállását. A szabadságharc utolsó szakaszában ez a vidék sokat szenvedett, 1849 júniusában a betörő osztrák csapatok teljesen feldúlták Alsólendvát. A Bach-féle abszolutizmus idején, amely összességében a megtorlásról szólt, a város ugyan járási székhely lett, azonban akkor még nem a fejlődésről, hanem főképpen a börtönéről, valamint az ott szolgálatot teljesítő nagyszámú börtönőrről és hajdúról tanúskodnak a források. Az intézményrendszer akkor még hiányzott (csupán az újonnan épített elemi iskola átadása 1847-ben említhető pozitív jelenségnek), és az említett események az „egészséges” népességgyarapodásnak nem kedveztek. Az Osztrák—Magyar Monarchia létrejötte előtt Alsólendva mezővárosban és környékén az Esterházy-féle hitbizományi birtok jelentette a legkomolyabb fejlődési lehetőséget. Annak keretében a zömében mezőgazdasági lakosság részben bérmunkához, földhérlési lehetőséghez, valamint az erdőterületek révén napszámos munkához, és mindez által megélhetéshez jutott. Másrészt az uradalmi tisztek fontos mozgatói voltak a kibontakozó társadalmi élet élénkülésének. Az említett pangás ellenére 1860 után a városka életében valami elindult. Akkorra már több, különböző ámval foglalkozó kereskedőt tartottak számon a városban. A polgárosodás kezdetére utal, hogy 1862-ben a szegényebb sorsú polgárok megsegítése céljából segélyegylet működött a városban. Úgyszintén meg kell említeni a szőlőművelést, ami akkoriban (a filoxérajárvány „térhódításáig”) az alsólendvaiak jövedelmet hozó tevékenysége volt.7 A járásközponttá válás kihatása a fejlődésre és a lakosság lélekszámának a növekedésére Az osztrák-magyar kiegyezés után (1867) Alsólendva erőteljesebb fejlődésnek indult. A polgárosodás és az életkörülmények javulása párhuzamosan, de — értelemszerűen - egymással kölcsönhatásban 7 Göncz László: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. MNMI Lendva, 1997. 92. 11
