Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában
falvakból) érkeztek a jövevények. Vályi András 1799-ben megjelent háromkötetes könyvében sajnos Alsólendva esetében lakosságszámot nem említett, azt azonban megtudjuk összegzéséből, hogy akkor két „magyar” mezóvárost tartottak számon a mai város helyén, mégpedig „Belső, és Külső Lendvát”. A „Belső Lendva” a mai városközpont környékén volt, a kisebb „Külső Lendva” pedig a Vasút utca menti településrészen jött létre (a huszadik század második felében esetenként még „Kislendva” néven emlegették ezt a városrészt). Vályi katolikus vallású lakosságot említett, tehát akkorra Alsólendva térségében, ahol aló. század második felében jelentős szerepe volt a reformációnak, lezajlott a vallási visszarendeződés folyamata, és 1700 körül a városban a római katolikusok domináltak.4 A város vonzóereje az 1848-as forradalom időszakáig nem volt jelentős. A mezőváros státusú településen 1850 körül mintegy 920 lakos élt (Fényes Elek szerint 838 római katolikus, 73 zsidó és 7 feltehetően evangélikus vallású, bár a szerző „reformátust” említett).5 Rudolfer Antal rabbi szerint a zsidók 1773. évi összeírásakor csak egy zsidó család élt a városban. A zsidó vallású lakosság 1780 és 1848 között folyamatosan gyarapodott, az 1850- es években észrevehetően megjelent Alsólendva társadalmában.6 Számarányukat a város összlakossága tekintetében néhány eddigi ismertetőben ugyan „túlméretezték” (a későbbiek során még az arányokra visszatérünk), ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a városfejlődésre vonatkozó hatásuk bizonyos területeken felülmúlta a létszámból következtethető elvárásokat. Ennek oka (Rudolfer rabbi jellemzéséből ítélve is) a más közösségekkel való békés együttélés, a kedvező miliő volt Alsólendva esetében, ami alapján könnyebben kibontakozhatott a rájuk általában jellemző vállalkozói magatartás. A tárgyalt időszakban (1900-ig) az evangélikusoknak még nem volt a városban önálló gyülekezete, a „Battyándi egyházhoz” (Puconci) tartoztak. A századforduló időszakában, amikor mintegy 150 evangélikus vallású személyt tartottak számon Alsólendván és a hegyi dűlők lakói között, vált intenzívebbé az önálló egyházközség megalakítási törekvése. Az 1848-as forradalom, majd főképpen a szabadságharc során kibontakozó hadműveletek Alsólendvát közvetlenül érintették. A Jelačič bán által vezetett horvát betörés Muraszerdahelynél 4 Vályi András: Magyar Országnak leírása. II. kötet. Buda, 1799. 505. 5 Fényes Elek: Magyarország geográphia szótára II. kötet. Pest, 1851. 22. 6 Alsó-Lendva nagyközség mülenniumi emlékkönyve. Szerkesztették: Fúss Nándor és Pataky Kálmán. Nagykanizsa, 1898. 26—27. 10
