Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Magyar mondák a török világból (1-8.)

és ezek a szanaszét heverő testeket nagy sírgödrökben eltemették.

így tértek örök nyugalomra a hazáért halt hősök Mohács gyászos mezején.

Csata, csatamező (főnevek). Ütközet. Harc, összecsapás, viaskodás, viadal, csetepaté. A mohácsi csatában a törökök győztek. Csatába száll valakivel, valamivel vagy valaki, valami ellen. Csatába szállt az év végén a jobb jegyért. Csatát nyer. Most a jobboldaliak nyertek csatát a választásokon. Heves csata dúlt benne, nem tudta eldönteni, melyik megoldást válassza. Harcolt a jogaiért. A viadal egyenlő volt. Összecsaptak a két falu legényei. Horvát-szerb jövevényszó.

Gyalázat (főnév). A becsületen esett súlyos csorba, szégyen. Sérelem, szégyenfolt, szégyenbélyeg, botrány, disznóság. „Mit rákentek a századok, / Lemossuk a gyalázatot." (Petőfi: Nemzeti dal) Aljas dolog, szégyen és gyalázat. Igazán sérelem azt állítani, hogy hazudtam! Most, hogy elkerülsz hazulról, úgy vigyázz, hogy szégyenfolt ne érje a családunkat! A gyaláz ige származéka.

Gyászos (melléknév). Gyászt, szomorúságot okozó. Tragikus, végzetes, szerencsétlen. Gyakran eszébe jut az a gyászos emlékezetű nap. Gyászos arcával elrontotta a társaság hangulatát. A tanulók mai szereplése gyászos volt. Rosszul sikerült a szereplése. A gyász főnév származéka.

Győző, győztes (melléknév). Küzdelemben ellenségénél, illetve ellenfelénél erősebbnek, jobbnak bizonyul. Nyertes, sikeres. Örömujjongás köszönti a győztes csapatot. A győztes hadvezér szobra a téren áll. No, ki a győztes? Ez az ember mindig sikeres. Nagy kitartással győz az akadályokon. A győz ige nyelvújítás kori származéka.

Marakodás (főnév). Egyik a másikat kölcsönösen marja. Civódik, perlekedik, torzsalkodik, viszálykodik, acsarkodik. Marakodnak

187