Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

A magyar ábécéről (1-7.)

Sokan nem szívják végig a cigarettájukat, előbb eldobják a csikket. Bizonytalan eredetű hangutánzó-hangfestő szó.

Ép (melléknév) vagy épp (határozószó). Csak ép gyümölcsöt szabad eltenni télire. Épen kerültek haza a háborúból. Ép bőrrel megúszták a balesetet. Nem tudok ajtót nyitni a csengetésre, mert éppen a fürdőszobában vagyok. Épp (éppen) hazaértünk, amikor eleredt az eső. Az ép szó ismeretlen eredetű. Az épp pedig szófajpár eredménye.

Fed (ige) vagy fedd (ige). Takar, borít valamit. Az egész asztalt terítő fedi. A házakat általában cseréppel fedik be, de néha palával, náddal is. A fagyok beállta előtt még fedni kell a szőlőt az Alföldön. A fedd szó jelentése: Bíráló, intő szavakkal illet valakit. A legkisebb hibáért is megfeddi a társát. Ismeretlen eredetű szó.

Fen (ige) vagy fenn vagy fönn (határozószó, lehet igekötő is). Kövön, szíjon feni a kést vagy a borotvát. Feni a fogát valamire, vágyik rá. Feni a fogát a jó falatokra. Ősi finnugor kori szó. Fenn a hegyen nagyon jó a levegő. Fenn a minisztériumban döntenek mindenről. Ő már ott fönn van, nem szenved többé. Biztosan akkor akadt fenn a nyakláncod a kerítésen, amikor átmásztunk. Már a IX. századtól maradt fenn nyelvemlékünk. Ismeretlen eredetű szó.

Hal (főnév és ige) vagy hall (ige). Vízben élő, kopoltyús, pikkelyes, gerinces állat. Sok halat fogtam, holnap halászlé lesz ebédre. Él, mint hal a vízben. Szólás. Valaki meghal. Flail. Hangot fülével érzékel. Hallja a folyosóról beszűrődő neszeket. Hallom, megérkezett a barátod Amerikából. Ősi, uráli kori eredetű szó.

Göntérháza, 2016. március 6-án

128