Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)

Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata

A fiúnak - Hold képében - viszont már volt alkalma találkozni útja során ezzel a bizonyos lóval, vagyis a Nyilassal, de a „nagy fény utat”, a Tejutat is láthatta már: éppen a Ló „útjelezte” saját Holdútja és a Tejút kereszteződését. [A mese erről a találkozásról nem tesz említést, mi viszont tudjuk - és már említettük is írásunk elején hogy a „Holdút”, amely egyben „Napút” is, a Nyilasban (keleti zodiákus Lova) kereszteződik a TejúttaL]

Ha fiúnk, aki Hold-vitéz ugyan, de jelenleg éppen a Fekete király nevében teszi a dolgát, kalandos kőrútjának jelenlegi állomásáról, az Ikrek börtönéből kinéz, akkor is ez az éjjeli „világító fa, út” süt be az ablakán. És ha elég magasan van ez a bizonyos börtönablak, még az is elképzelhető, hogy érzékeli a király ménesét azzal a bizonyos lóval, kancával, „anya-lóval”, amely a mese álma értelmében három egyforma csikónak adott életet.

Ezért kerül éppen a ló a fiú (Fekete király) látókörébe, és inspirálja a feladvány megalkotására, és nem valamilyen más állat.

Az első próbához hasonlóan ezúttal is a táplálék minősége, milyensége adja meg a választ a feltett kérdésre. Ott, a vizet magába szívó növény indult fejlődésnek, és adott hírt az élet növényi szinten való kiteljesedésének legkorábbi szakaszairól. Ugyanez a pálca „virágnyelven” elmesélte a királynak, de nekünk, olvasóknak-hallgatóknak is mindazt, ami a fiatalokkal történt: nemzés, foganás, áldott állapot, méhen belüli egyedfejlődés. A lovak étel (élet) választása korukra nézve árulkodó. A fiút a lovak kapcsán valójában a saját kora (nagysága), érettsége foglalkoztatja. A legkisebb csikóval, a „tejivóval” nehezen azonosul, hiszen már nem csecsszopó (kérdés persze, hogy mint tizenhatodik, legkisebb gyermek, volt-e valaha köze anyatejhez). Azt is pontosan érzi, tudja, hogy még nem „árpaevő”, nem elég éles a foga a kemény árpaszemek megrágásához, vagyis valahol félúton van igazi énjétől. Ezt a állapotot leginkább a középső csikó, a kölest fogyasztó jószág eleveníti meg. A három csikó és az „anya-ló” az életet egy, a növényinél magasabb, az állatok szintjén meséli el, előrevetíti a szülést, szoptatást, szülés utáni cseperedést, vagyis az anyaságot, az anyai gondoskodást. Mesénk ezen „álomrészlete” a királylány majdani anyaságával mutat párhuzamot (gondoljunk a kenyérsütő, szoptatós anyára a mese végén). Visszatérve még egy gondolat erejéig a lovak eledeleire, lehet, hogy helyesbítenünk kell. A népdal úgy tudja, hogy: „Kicsi lovam, jobb az árpa, mint a zab...”. A ló árpaszeretése, -evése szexuális aktusra utal, s ha bele35