Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
leányt Évának. Olyan, mintha testvérek volnának: i(I)krek. A pálca almafává növi ki magát, rajta Ádáin kígyója tekereg, az álom almává, gyümölccsé érlelődik, Éva méhének gyümölcsévé. Első emberpárunk pálcából sarjadt almafájának későn érő gyümölcsei pedig lehet, hogy éppen mi magunk volnánk: magunkat látjuk vissza ebben a székely kapuban, a Napos, Holdas Életfa két oldalán... Lehet, hogy a székely paradicsomba (ami nem káposzta) almafa helyett mogyoróbokrot telepített az Úr? Bárhogy álljon is a dolog (márpedig nagyon áll), a fontos az, hogy a Fehér király áldását adja rá: azzal, hogy megpecsételi a töves végét, hitelt ad pöcsnek-picsának, meg a mesének is... Tartsunk most egy rövid összefoglalót: adva van a fiú, aki álmot lát, talán egy vízben úszó pálcáról, talán három egyforma csikóról, nem tudjuk pontosan. Ugyanez a fiú Fekete király képében szemet vet a Fehér király országára, lányára. Szellemi hadjáratba fog, feladványt küld (talán kamasz-fiúi álmát küldi) vetélytársának, de az képtelen megoldani a talányt, mire a „találós kérdés” a királylány közvetítésével visszajut a fiúhoz. A fiú „megkapja a lányt” (a lány odaadja magát a fiúnak), megfejti a feladványt, amely a lány közvetítése révén a Fehér királyhoz jut, aki elégedetten küldi vissza a helyes választ a Fekete királynak, vagyis „visszaveri” az ellenség első, szellemi haditámadását. Vegyük észre, hogy a fiú is ugyanarra vetett szemet, mint a Fekete király, és - mint tudjuk - álma beteljesült, ill. beteljesülő félben van. A fiú, a dolgok jelenlegi állása szerint a Fekete király, aki maga tesz fel kérdéseket saját magának, és azt meg is válaszolja. A „pálcapróba” maga a beavatás, a „pálcás találós kérdés” trónfosztási kísérlet (itt a pálca a potenciális jogar), az „álompálca” pedig fiúnk megfejtett / beteljesült álma saját magán... Az „agytorna, „észbajvívás” második „csörtéje” a „lovaspróba”, „lovasjáték”, mintha azt vetítené előre, hogy a Fehér király ezúttal is „lóvá tétetik”, nem megy át a „lovas-teszten”. Csak a Fekete király ismeri az éjszaka csodáit: csak a Hold látja (meg persze a csillagok látják) a Fehér király birodalmát teljes pompájában, esti megvilágításban, csakis ők válhatnak tanúivá az éjszakai „fény-utaknak”, „fény útjelzőknek”. A Nap, a Fehér király jelmezében, mint a nappali világító, nem láthatja a Tejútfát, nem tudhatja, hogy éppen saját országában van az egyik vége (lásd az előző feladvány ide vonatkozó részét), még kevésbé érzékeli, hogy ennek a bizonyos fának az ága „átlóg” a Nyilas, vagyis a Ló fölé, vagyis: „át-Ló”. 34
