Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

.Nyelvünk”1 kódváltásának pragmatikai szerepe

Az emberi létezés csakis a kultúra talaján, a társadalom keretei közt képzelhető el, hiszen, ahogy Jan Assmann állítja, a kultúra és a társadalom még a belőlük kivonuló remetére is hatással van. A kultúra szimbólumrendszer, a jelentést hordozó szimbólumok szervezett rendszere, amely „egyfelől a valóságról alkotott modell, másfelől a valóságnak a modellje.”1 2 A kulturális minták jelentéseket biztosítanak, ugyanis viszonylag objektív fogalmakat igyekeznek alkotni a társadalmi valóságról. A társadalmi hovatartozás tudata, illetve a .kollektív identitás” a közös tudásban és emlékekben való osztozáson alapul. „Ezekben a beszéd közvetítésével, pontosabban egy közös szimbólumrendszer használata révén osztozunk; hisz nem csupán szavakról, mondatokról és szövegekről van szó, hanem rítusokról és táncokról, mintázatokról és díszítményekről, viseletekről és tetoválásokról, ételekrőlitalokról, emlékművekről, képekről, tájegységekről, útjelzőkről, mezsgyékről.”3 Bármiből lehet jel az összetartozás kódolására, de a döntő a szimbolikus rendeltetés és a jelstruktúra, semmint az eszköz. Ezért nevezi Assmann a kultúrát, illetve a kulturális alakulatokat a szimbólumok által közvetített közös vonások együttesének. A nyelv maga is az identitás kialakítására szolgáló szimbólumrendszer. Már Arisztotelész is tudta, hogy a közös nyelv az emberi csoportképződés legeredendőbb

1 A »nyelvünk« szón a szlovéniai, azaz a muravidéki magyarok nyelvére, nyelvhasználatára, pontosabban a Lendva környéki magyarokéra gondolok [a magam nyelvét is beleértve, ezért írtam (és a továbbiakban is gyakran használom a többes szám első személyt)]

2 Wolfgang ISER, Az értelmezés világa, (ford.): LAJOSI Krisztina, Budapest: Gondolat Kiadó - ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, 2004,102.

3 Jan ASSMANN: A kulturális emlékezet /írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban/, (ford.): HIDAS Zoltán, Budapest: Atlantisz Könyvkiadó, 1999,138.

79