Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

haragszik - írástudó, miként így egyből és emóciók nélkül tudomásul vettem, hogy nem tudja leírni a maga emócióktól mentes, tehát racionális mondatát, és nem tudja, hova kell kitenni a vesszőt a mondatban.” (Danilo Kiš, Anatómiai lecke; 84.)

„Bár a hasonló személyekre, mint L.J. nem jelent Nyilván betűhíven kéne ezt közölni, de másoláskor, látom, automatikusan javítom, kiteszem a vesszőket, meg, ahogy jeleztem is, nevetséges ez a grammatikai finnya (nevetséges, de rám jellemző). Akkor tehát utoljára: Tanuljatok meg, szemetek, magyarul!” (Esterházy Péter, JK, 63.)

A hagyományos forrás és nyersanyag-vizsgálat korában ezen szempontot mellőzte az irodalom, mert egy-egy mű kódja megtévesztően nyilvánvalónak látszott. „A mű »kódon kívülinek« tűnt, mint a könyvek lapjain élő darabka valóság, melyet következésképpen semmi mással nem lehetett kapcsolatba hozni, csak saját magával.”21 A modern poétika ezzel szemben érzékennyé vált az intertextualitásra, nem zárkózik az immanencia szűk koncepciójába, hanem figyelmet fordít a szövegen túlira, s azt a művel együtt artikulálja. A szövegek létmódja eleve intertextuális, azaz különféle szövegek transzformációk során keverednek egymással/egymásba. Az egymás mellé került idegen szövegek új keretük révén megváltozott funkcióban legyűrik (kulturális) idegenségüket (asszimilálódnak), ugyanakkor meg is őrzik, ezzel mintegy kifelé mutatnak a szövegből (asszociálódnak). Ilyen reflektív szövegek közé sorolhatjuk többek között Petronius, Rabelais, Cervantes, Lautréamont, Joyce műveit, de a jugoszláv Nobel-díjas Ivo Andric Híd a Drináit22 című művét is.

2,Laurent JENNY:A forma stratégiája, (ford.): SEPSI Enikő, Helikon, 1996/1-2, 24.

22 Andric e művében a különböző források és a különféle anyagok kontaminálásához folyamodik. Az egyik történeti forrásból egy tényt vagy eszmét vesz át, a másikból egy

48