Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

hanem egy sor ellentét és a kifejezések között fennálló szimmetria folytán. Miközben, mintegy átalakítható anyagot, tetszés szerint formálja át a megjelenítést egy-egy fragmentum során. Ezáltal a morfológiai és stilisztikai értelemben deformált források, valamint a történelmileg, művészettörténetileg is megváltozott adatok, tények az irodalmi misztifikáció világára utalnak. Danilo Kiš a misztifikáció szónak kettős értelmet tulajdonít: „az író felfedi alkotói fondorkodásait és trükkjeit, avagy újakkal csap be (minket és önmagát), másfelől a misztifikáció máris kísérlet a mű visszafelé való megírására, a jelentés keresése a művön kívül.”13 14 A Harmonia szinte összes - külföldi, főleg német - kritikusa, elemzője felfigyelt a Danilo Kiš-i idézetekre és kiemelkedő szerepükre. Ladányi István Amikor a hóhért akasztják /Egy posztmodem gesztus és fordítói utóélete.f4 című írásában elemzi, értelmezi a szóban forgó Esterházy-Kis „problematikát”. Lothar Müller a Süddeutsche Zeitungban a következőket írja: ,A könyvelődök genealógiájában Danilo Kiš kiemelkedő szerephez jutott. Nemcsak azért, mert A holtak enciklopédiája című könyvéből (1983) idemásolódott egy rebellis Esterházy kivégzéséről szóló novella. Hanem azért is, mert Danilo Kiš jelképezi azt a rendetlen, megbízhatatlan, ugrásokkal teli és a nyelvet szkeptikusan kezelő elbeszélésmód, melyhez a Harmonia caelestis minden erőlködést és az avantgárd minden harciasságát mellőzve hű maradt. [...] A megbízhatatlan elbeszélő, Danilo Kiš öröksége mellé odakerül az olasz írónő, Nataha Ginzburg öröksége is. Esterházy nem csak hosszú részeket sajátított ki Családlexikon című regényéből (1963), imaginárius módon

13 Danilo KIŠ: i. m. 106.

14 LADÁNYI István: Amikor a hóhért akasztják /Egy posztmodem gesztus és fordítói utóélete/. (Kézirat)

44