Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

Kiš Fövenyóra' című, 1972-ben megjelent gyönyörű regényében is. Az író, mint ahogy a HC-ben is érzékelhető, a világok összjátékát egyre összetettebb formával látja el. Számos referenciális valóságelem kapcsolódik a HC-ben az Esterházyak életéhez, akárcsak a Fövenyóra E.S.ként3 4 ismert zsidó származású, nyugdíjas vasúti ellenőr főhőséhez. Mindkettőben remekül megfestett apafigura lép elénk. A Fövenyórát, akárcsak a HC-1, ugyanazon formaelv, a dekonstrukciós eljárás uralja, mindkettő mozaikszerkezetű szöveg. Az előbbi 67 számozott részből áll, az utóbbit 371, valamint 201 számozott mondat alkotja. A Fövenyórában a szerző a fragmentumokban véli felfedezni a teljességet, majd a gyakori leltározó, lajstromozó módszer, „s a puszta megnevezésre összpontosító írás ezzel szemben azt vonja éles fénybe, ami van, és ezáltal rajzolja körül a hiányt”.5 Kiš poétikai bravúrja már a könyv Prológusában megmutatkozik egyetlen grafika feltűntetésével, az ún. Rubin-váza képében, melyet optikai illúzióként/csalódásként akár homokórának, vázának vagy két egymással szembenéző arcnak láthatunk E Prológusbeli fekete/fehér ábra indítja el az asszociációs láncot, mutat rá a földi diszharmóniára, valamint a mennyei harmóniára. Hasonló stílusalakzattal zárja a művet LEVÉL vagy TARTALOM címmel, 1942. IV. 5-ére datálva Eduard. A (kvázi)apa tollából nővérének, Olgának az alábbi utóirat íródik Jobb az üldözöttek, mint az üldözők között lenni.”6 E

3 Danilo KIŠ: Fövenyóra. (ford.): BORBÉLY János, Budapest: Európa Könyvkiadó, 2007 (Danilo KIŠ: Peščanik. Beograd: Prosveta, 1972)

4 A Fövenyóra E. S.-e, a Kert, hamu regény Eduard Samja. „így hát egészen váratlanul és minden tervemtől fiiggedenül, ez a történet, ez a mese mindinkább apám történetévé, a zseniális Eduard Sam történetévé alakult át." Ehhez RADIOS Viktória: Danilo Kii /Pályarajz és breviárium/. Budapest: Kijárat Kiadó, 2002,143.

5 Uo. 187.

6 Danilo KIŠ: Fövenyóra. Budapest: Európa Könyvkiadó, 2007, 347.

40