Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

valamint a nyelv funkciójától, presztízsétől, irodalmi hagyományától, elsajátításától, standardizációjától stb. függ.

A sokunk számára ismert nagyon tág meghatározás szerint kétnyelvű az, aki mindennapi beszédtevékenysége során anyanyelve mellett még legalább egy nyelvet használ. Azonban a kétnyelvűségnek számos típusa van, és nem létezik általában vett kétnyelvűség, csak konkrét kétnyelvűségi szituációk léteznek. A muravidéki magyar közösségre általában az jellemző, hogy első nyelve (a magyar) jogilag egyenrangú helyzetben van az államnyelvhez, (a szlovénhoz) képest. Mégis azt mondhatom, hogy kisebbségi kétnyelvűségi helyzet jellemzi a muravidéki magyarság bilingvizmusát, ugyanis az érintkező nyelvek egymásra hatása tekintetében a szlovén nyelv sokkal jelentősebb hatást gyakorol a magyarra, mint fordítva; ugyanakkor a szlovén nyelv a muravidéki magyarság körében is igen magas presztízzsel bír, tudniillik a magyar nyelv az idők során funkciójában eléggé beszűkült. Éppen ezért a Muravidéken a magyarság jó része — véleményem szerint — nem magyar domináns kétnyelvű, tudniillik az anyanyelv (magyar nyelv) presztízse alacsony. A nyelvhasználati színterek nagy részét a másodnyelv (a szlovén) uralja. Tulajdonképpen ez egy ördögi kör. Joshua A. Fishman is úgy fogalmaz, hogy a többnyelvűség választási lehetőséget ad a népek számára. „Egy többnyelvű társadalomban minden nyelvnek megvan a maga funkciója. Az a nyelv, amit a baráti, családi körben használunk, nem feltétlenül egyezik meg azzal, amin a főnökünkkel vagy a kormány tagjaival kommunikálunk.”14 Ki tehát a kétnyelvű? Vegyük figyelembe, hogy „míg például az iskolához, a munkához, a különféle közéleti

14 Joshua A. FISHMAN: Az új nyelvi rend, (ford.): KINCSES Ágnes, Kisebbségkutatás, 1999/2,244.

34