Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

fejlődésüknek éppen melyik stádiumában voltak.”5 A közép-európai kisebbségek tipológiai sajátosságainak lényeges jellemzője a nyelvhasználat, ugyanis a kisebbségek nagy többsége két- vagy többnyelvűvé vált. A bilingvizmus foka, az anyanyelv pozíciója alapján a magyar kisebbségek közül a szlovéniai közösség abba a csoportba sorolható, ahova a kétnyelvű, de másodnyelv-domináns kisebbségi közösségek tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a „környezeti vagy másodnyelv szerepét betöltő többségi vagy államnyelv dominál a mindennapi nyelvi érintkezésben s egyre inkább a családon belüli nyelvhasználatban is.”6 Itt azért fontos megemlíteni, hogy a másodnyelv dominanciája ellenére a kisebbségi csoporton belül a közösség jelentős hányada anyanyelvként a kisebbség eredeti nyelvét (a mi esetünkben a magyart) adja meg a népszámlálások során. A szlovéniai magyarokra továbbá az is jellemző, hogy a kisebbség eredeti nyelvét, nyelvjárását őrzi és beszéli, hiszen a kisebbség nyelvének irodalmi változatát nagyrészt az iskolai oktatásban sajátítja el. így a helyi magyar nyelvjárás egyre erősebben kontaktusos változata, a magyar standard és a szlovén nyelv tölti be a kommunikációs eszköz szerepét. Tudatában kell lennünk annak, hogy a magyar nyelvjárási változat konkrét kommunikatív funkcióján túlmutató szerepével az identitás megőrzésében is fontos szerepet játszik. Paradoxon, hogy mi muravidékiek tisztában vagyunk a nyelvjárásba zártság hiányaival, kommunikatív deficitjeivel, az anyanyelv fejlődésétől való elzártság következtében fellépő szókincsbeli hiátusokkal, mégis a nagy érzelmi kötődésünk miatt mégsem döntünk a magyar irodalmi nyelv mellett. Nyelvhasználatunk tekintetében gyakori az aszimmetrikus kommunikáció, ahol magyar

s SZARKA László: A közép-európai kisebbségek tipológiai besorolhatósága, Kisebbségkutatás, 1999/2,170.

6 Uo. 171.

29