Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

kohéziója a sokféleség minél nagyobb vállalásán és tiszteletben tartásán múlik. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az egyén az adott társadalmon belül többféle identitással is rendelkezhet, főleg ott, ahol több más nép és nyelv él egy területen egymás mellett vagy kevertem Ugyanakkor az adott csoporton belül az identitástudat elgyengülhet, sőt megszűnhet az azonosságérzet a korábban kulturálisan összetartozó, de időben egymástól távol került csoportok között. Létrejöhet a kulturális bifokalitás, a részleges identitás, amelynek legvégső következménye az anyanyelv teljes elhagyása még ott is, ahol békésen élnek együtt nemzetiségiek, ahol mintaszerűen rendezettek a nyelvi-etnikai kapcsolatolt, ahol a lokálisan többségben élő kisebbség helyi önigazgatási lehetősége képes biztosítani az anyanyelvhasználati jogot meg az oktatási, kulturális esélyegyenlőségeket. Rachel Bioul rámutat arra, hogy a „kettős tudat következménye lehet talajvesztés és sehová se tartozás érzése, miközben esetenként az egyéniség kiteljesedését, színesítését, a más csoportok kulturális és vallási hagyományai iránt tanúsított toleranciát könnyíti meg.”3 Elképzelhető, hogy a kettős identitás lehet a kisebbségek másságmegőrző stratégiája.

A mai, posztmodern emberre egy fragmentálódott én-állapot a jellemző. Történt valami, ami megmagyarázza ezt a szétszórtságot. Ugyanis olyan feladat előtt állunk, amelyet az előző generációk látszólag rutinszerűen oldottak meg. A modern emberre nem érvényes többé az a felfogás, amely szerint az individuum helye a társadalomban adva van. Az viszont tény, hogy individualitásunk társadalmi termék. „Az »individualizáció« megtanította nekünk - mondja Zygmunt Bauman -,

3 Rachel BLOUL: Kirekesztők és elvegyülök. Kisebbségi magatartásformák vizsgálata a multikulturális társadalmakban, (ford.): NASZLADY Ágnes, Kisebbségkutatás, 1999/2. szám, 273.

27