Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

le az identitásfogalom körül. Azóta több év eltelt, és a robbanás igazi lavinát indított el.”2

Ebben a dolgozatban a kisebbségi közösségek nyelvi-kulturális sokszínűségét próbálom bemutatni, nagyobb hangsúllyal a nyelvi identitás megnyilvánulásait vizsgálva, felhasználva a közösségelvű filozófiát, az etnicitás korszerűbb meghatározásait. Elsősorban a közösségelvűség azon tanításait fogom boncolgatni, amelyek az ember mint kommunikatív lény kommunikatív természetű identitására vonatkoznak, és amely a tolerancia fontosságát hangoztatják. Foglalkoztat az a kérdés is, hogyan tud a kisebbségben élő bekapcsolódni a társadalmi környezetébe, milyen morális jelentőségük van a hagyományoknak, a nyelvnek, a kollektív emlékezetnek. A közösségi emlékezet egyik megnyilvánulási formája a kultúra, melynek célja a közösség identitásának a megőrzése. Az emberi létezés csakis a kultúra talaján, a társadalom keretei közt képzelhető el. A kultúra összekapcsolhatja a személyes identitást a közösségi tapasztalattal. Lehet azonban e megközelítésmódnak egy igen fenyegető buktatója is, hiszen jómagam is ilyen közösségben élek. Továbbá nehéz pontosan behatárolni az identitásnak a nemzeti jellemzőjét is, mert több esetben az ilyen közösségből származó egyén kettős kultúrához tartozónak vallja magát, vagy egyszerűen presztízsféltés miatt az adott országban élők kultúráját, nyelvét vallja magáénak, illetve több vonással kötődik ehhez.

Úgy vélem, hogy a velünk együtt élő mások kultúrájának, nyelvének tisztelete nem halványítja, nem csorbítja a társadalom összetartozását, hanem inkább fokozza, megerősíti azt. Akármilyen furcsán és idealisztikusán hangzik is, úgy gondolom, hogy az egyes országok

2 Zygmunt BAUMAN: Identitás és globalizáció, (ford.): MIHANCSIK Zsófia, Magyar Lettre Internationale, 2001/ősz, 42. szám, 11-13.

26